Újra kiáll közönsége elé Koncz Zsuzsa

Koncz Zsuzsa a két évvel ezelőtti tizedik jubileumi Aréna-koncertje előtt még nem vette biztosra, hogy valaha vállal újabb önálló estet az ország legnagyobb befogadóképességű sportcsarnokában. Ám azon az estén olyan élményeket élt át a színpadon, hogy el­döntötte: jövő ta­vasszal újra kiáll többezres kö­zönsége elé az Arénában.

– Azon a koncerten olyan ta­pasztalatokat szereztem, és a telt házas nézőtér olyan életre szóló élményt adott, amit nagyon nehezen felejtek el, az az igazság. A nagy létszámú közönségtől felém áramló szeretet és az az energia, ahogy együtt éltek a dalokkal és énekeltek, állva tapsoltak, nagyon erôs pozitív hatás volt. Ez egy előadó számára a legtöbb, amit kaphat. Ez az energia mozgat a mai napig, és ennek a lendületnek is köszönhető, hogy elkészítettük a negyvenedik nagylemezemet, a Vadvilágot, illetve március 11-én tizenegyedik alkalommal lépek színpadra a Papp László Sportarénában – mondta izgatott boldogsággal a hangjában a ma­gyar popzene ál­ló­csillaga, aki máris készül a tavaszi nagy koncertre.

–  Minden olyan emberi tevékenységre, amihez energia kell, mindenképpen fel kell készülni a fizikai erőnlét terén is. Tudom, hogy az Aréna egy hatalmas hely és egy nagyon kivételes világ. Engem pedig ez az erőtér azért vonz annyira, mert a méretei miatt nagy kihívást jelent, hogy a zene és a dal erejével képesek vagyunk-e együtt lélegezni, együtt énekelni. Szerintem sikerülni fog! – mondta Koncz Zsuzsa, aki új lemezén is együtt dolgozott régi zenésztársával és barátjával, Bródy Jánossal.

– Nagy megtiszteltetés nekem, hogy kitűnő zenészek és szerzők társaságában részt vehetek a magyar rock nagyasszonyának negyvenedik lemezén – mondta Bródy.

– Meggyőződésem egyébként, ha lenne nemzet művésze kitüntetés a magyar rockzene világában, akkor Zsuzsa bizonyára már a nemzet művésze lenne. Ez azért is jutott eszembe, mert nemrégiben egy nemzetközileg ismert kollégánkat, Bob Dylant a Svéd Királyi Akadémia elég nagy elismeréssel, Nobel-díjjal tüntette ki, mintegy jelezve, hogy ez a műfaj már eléggé felnőtt ahhoz, hogy valódi kultúrá­nak tekintsék.