A hetvenes-nyolcvanas évek egyik legjelentősebb filmszínésze, a Dunai hajós, a Bors sorozat, és számtalan Jancsó-film sztárja 2007 áprilisában hunyt el. Legjobb barátja, Koncz Gábor máig égő szeretettel mesélt a Borsnak Madarasról.
– Jóska hihetetlen személyiség volt, tízmillió fokon égett, maga volt az őstehetség, az őserő – mondta Koncz.
– Szerelmetes jó barátom volt, annak idején közösen vettünk egy lovat, Komának hívtuk, a Koncz és a Madaras összevonásával. Az enyém volt a ló eleje, Jóskáé meg a fara – nevetett a Kossuth-díjas színész, akiből máig ömlenek a közös emlékek.
– Színészként megszállott volt, de nekem könnyen ment a közös munka, annyira tudtuk egymás gondolatát – folytatta Koncz. – Mikor a Bors sorozatban forgattunk, Jóska arra panaszkodott, hogy éppen Jancsónál játszhatná Attilát, de nem engedték el. Odamentem a rendezőhöz, Palásthy Gyurihoz, mondom, nem tehetjük meg Józsival, hogy nem engedjük el. Jó, jó, mondta, de mit csináljunk? Hát a következő jelenetben agyonlövöm. Agyonlőttem.
Madaras József nem csak a filmvásznon volt a végletek embere. Négyszer nősült, három asszonytól hat gyermeke született, de a családi lét hétköznapisága sosem tudta leláncolni. Démonai felülkerekedtek, pár évvel halála előtt súlyos baleset érte otthonában, akkor is barátja, Koncz Gábor talált rá. Madaras többé sosem lett a régi önmaga, de a versek iránti izzó szeretete bezárt lelke korlátain is áttört.
– Mikor utoljára voltunk nála, búcsúzóul odaintett, hogy mond egy szép verset. Petőfit, saját átiratban: „Pihen a Koncz, kikötötték, benne hallgat a sötétség.” Ilyen ember volt Jóska.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.