Rábai Balázs lassan húsz éve csatlakozott a gyönyörű orgánumú Szalóczy Pálhoz, hogy tájékoztassa az utasokat a pályaudvarokon. Mégis kevés ember ismeri fel, hogy a hang, amely a vonatok érkezéséről, indulásáról és egyéb hasznos információról tájékoztatja, a híradósé.
– Szombathelyen kezdődött, ott voltam a körzeti tévénél, amikor 1996–97 környékén a helyi MÁV-tól engem választottak a hangnak – meséli Balázs. – Aztán hívtak még egy állomásra, majd még egyre, és így tovább. Az országban mindenfelé, Szombathely mellett, Pesten a Nyugatiban, de Miskolcon, Szegeden, Pécsett is az én hangom hallható. És persze sok más helyen Szalóczy Pálé. Húsz éve csinálom, lassan kiöregszem – nevette el magát a híradós.
Még mindig nem tudta igazán megszokni azt, hogy a legváratlanabb pillanatokban hallja meg a saját hangját úgy, hogy éppen nem is beszél.
– Gyakran biciklizem körbe a Balatont, amikor megállok egy-egy büfénél, hallom a hangom. Idén nyáron Balatonvilágosnál elkapott a zivatar, akkor pont a vasútállomásra húzódtunk be. Egyszer csak közlöm, hogy jön a vonat. Egy kedves család meg is kérdezte: nem magát halljuk? A Nyugatinál lakom, ott is gyakran megüti a fülem a saját hangom. Szoktam is azzal tréfálkozni, hogy éjjel tizenegykor is dolgozom, és hajnali hatkor is.
Senkit sem illik arról faggatni, hogy a munkától mennyivel lesz vastagabb a pénztárcája, de az biztos, Balázs nem talicskával tolja haza a pénzt a MÁV-tól.
– Minden évben kétszer, júniusban és decemberben kell Szombathelyre mennem, hogy a menetrend változása miatt újból felvegyük a bemondandó szövegeimet. Időről időre be-beugrik egy új mondat, például az, hogy „pályafelújítási munkák miatt”. Van egy ismerősöm, aki egyszerűen csak úgy szokott hívni: a Késésbemondó. Mert ugye, azt is én jelentem be.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.