Nagy Sanyinak kényelmetlen a melltartó

A Primadonnák 75. jubileumi előadása is óriási siker volt a Játékszínben. A nézők imádják, dőlnek a nevetéstől, de még a nőnek öltözött színészek is attól félnek, hogy elnevetik magukat a színpadon, ha egymásra néznek.

– Talán azért sikeres ennyire az előadás, mert Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok klasszikus vígjátékának egy kissé modernizált változata, Szirtes Tamás rendezésében – mondja Sanyi.

– Mindig érdekes, vicces és izgalmas helyzetek alakulnak ki, ha a férfiak és a nők fölcserélik a szerepeket és megpróbálják eljátszani a másik nem jellegzetes gesztusait, gondolkodásmódját. A szerelem és az igényes humor együtt a színpadon pedig csak siker lehet.

Nagy Sanyi és Szente Vajk játssza a két állástalan Shakespeare-színészt, akik nőnek adják ki magukat, hogy megszerezzék egy haldokló asszony mesés vagyonát. Olyan sokszor öltöznek át a darabban, hogy már nem is számolják.

Tíz-tizenötször biztosan – állítja Sanyi, aki az egyik jelenetben, boszorkányos ügyességgel, két perc alatt öltözik át négyszer fiú- majd lányruhába. 

– Ez, mint az összes többi jelenet, sok gyakorláson, a pontos szövegtudáson, a koncentráción, az előadásokat megelőző próbákon való intenzív részvételen múlik – magyarázza Sanyi, aki igazi harisnyát, magas sarkút hord a darabban.

– Ez egy speciális magas sarkú, szélesebb a sarokrésze, és csak három centi magas, hogy viszonylag stabilan lehessen rajta állni. Több paróka is ránk kerül az előadás során, és mivel nagyon gyorsak az öltözések, nincs időm foglalkozni azzal, hogy ez mennyire kellemetlen. A legkényelmetlenebb női viselet a harisnya, a melltartó, a magas sarkú. A férfiaknak sokkal könnyebb. A Kleopátra-jelmez sem királynői: szűk és nagyon meleg.

A két fiatal színész számára mégsem az öltözés a legkeményebb feladat.

– A legnehezebb talán az, hogy ne kezdjünk el sírva röhögni egymáson egy-egy jelenet közben. Imádunk Vajkkal együtt játszani, és rendezőként is nagyszerű vele a munka, ráadásul az egyik legjobb barátom. Nagyon hasonlóan gondolkodunk életről, színházról. Nagy áldásnak tartom, hogy találkoztunk.