Kollégáitól távol, egy emeleti szobába küldték az utolsó naplóst. Régi kuckóját Gönczi Gábor örökölte meg, pedig a hírolvasóknak eddig nem volt irodájuk. Zajlik az élet a TV2-nél.
Alig telt egy két csendes hét, újra komoly változásokról kaptunk hírt a Róna utcából. Szerda reggel felmondott az utolsó naplós is. Dorogi Szilvia kilenc és fél évet töltött a TV2-ben, a volt kollégái szerint ő volt az egyébként másfél éve szünetelő hétvégi műsor lelke. Ő szervezte a stábokat, a helyszíneket, a riportalanyokat, ő tudta, melyik műsorkazettán milyen anyag van felvéve: egy valóságos két lábon járó lexikon volt tulajdonképpen, aki nélkül elképzelhetetlen a műsorcsinálás. Szilvia egy könnyfakasztó Facebook-posztban búcsúzott a kollégáitól és a régen szeretett tévéjétől. Információink szerint nem tudta elfogadni azokat a szakmai(atlan) változásokat, amelyek az új hírigazgató, Kökény-Szalai Vivien érkezésével ütötték fel a fejüket a hírigazgatóságon.
Dorogi távozásával már csak egyetlen volt naplós jár be a Róna utcába – már amikor bejár –, ő Azurák Csaba, akinek folyosói információk szerint a régi méltóságából mára már alig maradt valami… A volt hírigazgatót – aki a tervek szerint saját műsort kap ősszel – egyik napról a másikra kitették az irodájából, és íróasztalostul felköltöztették a harmadik emeletre.
– A dolog azért érdekes, mert a hírigazgatóság az elsőn van, Azu a harmadikon nem találkozik a kollégáival, gyakorlatilag teljesen elszigetelődött – mondja a Borsnak egy informátor. – Akár a szomszédos Uzsoki kórházból is intézhetné a dolgait – érzékeltette a helyzetet.
A Bors úgy tudja, hogy Azurák szobája egy percig sem maradt üresen, a helyére az a Gönczi Gábor kuckózott be, akinek úgy tűnik, nagyon jó a vezetőkkel a kapcsolata, hiszen példátlan dolog a televízióknál, hogy egy hírolvasó saját szobát kapjon.
A hírosztályon egyébként továbbra is feszült a helyzet, erről egy ott dolgozó munkatárs számolt be, névtelenséget kérve.
– Továbbra is mindenki a túlélésre játszik, mindenki kerüli a lehetséges konfliktusokat a hírigazgatóval, és – ha nem is értjük pontosan, mit szeretne – inkább csináljuk úgy, ahogy jónak látjuk – mondja. – És közben megdöbbenve lessük a változásokat. Van olyan riporter, aki végre el tudott menni egy-két nap szabadnapra, és mire újra munkába állt, már újabb ismeretlen kollégákkal találkozott a szerkesztőségben. A hírigazgató pedig állandóan a nézettségi adatokat lesi, de egyelőre értetlenül, hiszen úgy gondolja, mindent megtesz azért, hogy emelkedjenek a számok – zárta szavait.
