Psota Irén a múlt hét végén ment el örökre, de sok felejthetetlen szerepet és izgalmas anekdotát hagyott maga után. Például a szerelmeiről.
A Psota háromszor ment férjhez. Az első férje muzeológus volt, egy hónapja voltak együtt, amikor felmentek egy nő lakására szônyeget venni. Ott találkozott egy férfival. Nem számított, hogy mellette volt a férje: „...azt gondoltam magamban, hogy nekem ezzel a férfival kell tovább mennem. Olyan erős volt ez az érzés bennem, hogy attól a pillanattól, amikor megláttam, csak egyet akartam: ezt a fiút” – írta a könyvében.
„Szerelmünk első percétől tudtam: ez olyan találkozás, amit az istenek nem engednek meg földi halandónak, és csak valamilyen „halál” lehet a vége. Az életem kettétört, amikor el kellett válnunk. Hogy miért? Hadd őrizzem meg ezt a titkot magamnak.”
A feltűnően jóképű belsőépítész, M. József, a második férje volt számára az igazi. Sosem árulta el, mi lett a történetük vége.
„Van egy temető, ahol a fejfákon mézeskalács figurák vannak, és csak a boldogságuk éveit írják rá. Kérem, hogy az én fejfámon az legyen: Élt egy év és három hónapig – boldogságban.” – Így fejezte be szerelmük történetét.
A XXI. század, ma esti adásából kiderül, hogy mi történt a nagy szerelemmel: Józsefet kétes ügyletei végett 10–15 évnyi börtönbüntetésre ítélték.
Irén egy év múlva megismerkedett Ungvári Tamás író-kritikus-műfordítóval, aki rövid időn belül a harmadik férje lett. Ungvári szenvedélyesen rajongott érte, de 12 év után ennek a házasságnak is vége lett. Ezután eldöntötte: örökre egyedül marad.
