A rendező szerint nincs garancia arra, hogy az életben még egyszer képes lesz ilyen jó filmet csinálni.
Csak akkor tudok dolgozni, ha nem nézek rá mindennap. Mérgezett ajándék, ügyesnek, bölcsnek és szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy kezelni tudjuk a helyzetet, új filmet tudjunk csinálni – vág bele a nyilatkozatába Nemes Jeles László, aki szerda délelőtt a stábjával közösen végre megmutatta a hazai sajtónak is az Oscar-szobrot. Nemes Jeleséket szűnni nem akaró vastaps fogadta a meglehetősen lepukkant, budapesti Toldi mozi aprócska termében, ott, ahova be sem fért minden érdeklődő. Hogy miért nem az Uránia Filmszínház patinás falai között tartották a sajtótájékoztatót – úgy, mint a Golden Globe-díj elnyerése után – nem tudni. A sajtótájékoztató ezzel együtt jó hangulatban telt, bár az ünnepeltek hullafáradtak voltak.
– Bocsássák meg nekem, hogy lassan beszélek, nem vagyok bedrogozva, a repülés miatt „jet lag-em” van, három órát aludtam összesen – szabadkozott Nemes Jeles, akitől a legtöbb újságíró azt akarta megtudni, hogy elég ügyesek lesznek-e ahhoz, hogy felszabadultan alkossanak? Az első nagyfilmje Oscar-díjas lett. Vajon mekkora a nyomás rajta?
– Nem látok a jövőbe – mondja Nemes Jeles. – Dolgozunk tovább, aztán meglátjuk, mi lesz. Nem biztos, hogy csinálok még egyszer az életben jó filmet.
Réz András filmesztéta mélyen egyetért a rendezővel abban, hogy a második filmje vízválasztó lesz a karrierjében.
– Laci nem egy 17 éves kamasz, aki most szabadult ki a napköziből. Hosszú évek óta dolgozik a filmszakmában, készített megannyi kisfilmet, aki ezeket megnézi, láthatja, hogy egyfajta előtanulmányok voltak a Saulhoz. Egy új filmes műfajt teremtett – mondja Réz, majd így folytatja: – A bonyodalom viszont ott van a csomagban, aki elsőre ilyet dob, az mit csinál a másodikkal? Ezt a nyelvezetet nem lehet átvinni a második alkotásra. Szemérmetlenül nagy a várakozás, újat kell mutatniuk. Kényszerítő a nyomás rajtuk: nincs megint hat évük dolgozni. Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön!
