Gidófalvy ősmagyaros szőrzetét csak simogatni szabad

Roppant kényes a bajuszára Gidófalvy Attila, a Lord és a Karthago együttes billentyűse. A zenész több mint négy évtizede növeszti arcának férfias ékét.

– Nincs az a pénz, amiért megválnék tőle. Vigyázok rá, mint a szemem fényére. Ez egy ősmagyar viselet, és én nagyon büszke va­gyok a szőrzetemre. Hetente megmosom samponnal, és amikor szükséges, ollóval szépen megigazítom. Borotválkozni háromnaponta szoktam. A hajamat a feleségem vágja, de a bajuszomhoz csak én nyúlhatok. Arra is nagyon odafigyelek, hogy mindig friss és jó illatú legyek. Ez kérem egy nagyon komoly bajusz, külön rituáléja van az ápolásának, és hatvan év felett ez sokkal több energiát igényel, mint annak előtte. Akármennyire rock and roll az élet, azért adjunk magunkra, kérem szépen! Ettől vagyok én a gödi Gidó! – mondta a Borsnak a zenész, aki abban is biztos, ha egyszer elindulna egy bajuszversenyen, azt megnyerné.

– A férfias külső a csajoknak is bejön. A kon­certek után kíváncsiságból szívesen simogatják, és nincs hátsó gondolatuk, mert pontosan tudják, hogy nős vagyok, és a már lenyugodott rockzenészek közé tartozom.

A vad rockerkülső csak álca, és valójában érzékeny lelket rejt. Az évek a zenészt is megtörték, az örömök mellett a bánatból is kijutott neki, ami személyiségén is nyomot hagyott.

– Szeretek nyugalomban élni. Én sem vagyok tökéletes, de törekszem a harmóniára, és jó lenne, ha az emberek jobban odafigyelnének egymásra. Nem pártolom az erőszakot, inkább a békebíró szerepe illik rám – árulta el Gidó azt sem titkolva, bizony neki is voltak kemény évei. – Előfordult, hogy a haverjaimmal elmentem egy meccsre szurkolni, és néhány fogam bánta a történteket.