Gondolta volna? Apja hamvaival alszik Aurelio

– Elhamvasztattam apámat és hazahoztam egy urnában – számolt be döntéséről a Borsnak a lelki békéjét kereső fiú. – Apámban nem volt egy csepp magyar vér, ízig-vérig svájci embert pedig nem temethetek magyar földbe. Nem éreztem úgy, hogy azt szerette volna, így vegyünk tőle végső búcsút. Ko­rábban többször is hangsúlyozta, ha egyszer meghal, szeret­ne egy urnában visszakerülni a szobájába, az anyukája hamvai mellé – ma­gyarázta Aurelio, aki eleget tett édesapja kérésének.

– Átköltöztem édesapám szobájába, ott alszom az urnája mellett. Ilyenkor mindig úgy érzem, közel van hozzám, ezért az a szoba jelenti számomra a békességet – részletezte érzéseit a gyászoló fiú, aki hosszú hetekig ki sem mozdult otthonról bánatában.

– Kemény, befordulós időszak van a hátam mögött, a szürke, zord időjárás amúgy is rátesz egy lapáttal. Komolyan mondom, hogy ezt az érzést nem kívánom senkinek, de ilyen az élet. Sajnos nem tudok ellene mit tenni. Másfél hónapot depiztem otthon egyedül. A barátaim a tragédia óta mondogatják, hogy mozduljak ki, kapcsoljam ki az agyam. Hál’ istennek mindig van mellettem valaki, most is velem van velem egy régi sporttársam. Próbálok továbbhaladni az életben, hogy fönn, a mennyekben apám nyugodt legyen, ne azon idegeskedjen, úristen, mit csinál már megint ez a hülye gyerek. A zenélésbe is azért vetettem magam ekkora lendülettel, mert minden téren megpróbálom elterelni a gondolataimat. Összeálltam egy szám erejéig VV Dennisszel, aztán majd meglátjuk, hogy milyen lesz a folytatás – vázolta fel a fájdalomból történő kilábalás útját Aurelio.