Szabó Győző: segítség nélkül drogosként élnék

– Leírtam neki egy levélben, hogy mit gondolok, és elküldtem neki. Aggódom érte – vallotta be a Borsnak Szabó Győző, aki a Magyar vándor című filmben is játszott együtt barátjával. Nem csak Szabó Győző az egyetlen stramm férfi, akinek az élet megmutatta a másik oldalát, Stohl Andrásnak és Hujber Ferencnek is fel kellett állnia a legmélyebb gödörből. Nekik sikerült. Győző azt is elárulta, az ő sikertörténetének mi volt a titka. Ő pályája kezdetén járta meg a poklot, tíz évig élt a kábítószerek bűvöletében. A színész a Valami Amerika című film után tudta lerakni a heroint és került pszichiátriára.

– Erő és őszinteség kell hozzá, ez a kettő a legfontosabb. Fel kell ismerni és be is kell ismerni, hogy baj van, nagy baj. Sokan azt gondolják magukról, hogy nekünk nem lehet problémánk, velünk ez nem történhet meg. De igenis, a baj egyszer csak ko­pogtat az ajtón. Nekem be kellett ismernem, hogy drogos vagyok, és az is maradok, ha nem teszek ellene – vallotta be őszintén a színész, aki hangsúlyozza, egyedül nehéz meggyógyulni. – Ne­kem például Csernus Imre segített. De a legjobban te kellesz hozzá, az egód és az elhatározás – tette hozzá.

A nőket sem kerüli el az alkoholprobléma, Czifra Noémi éveken keresztül küzdött, mire talpra állt. Neki a szülés után gyűlt meg a baja az alkohollal. Volt, hogy ittasan ült a volán mögé, és olyan részeg volt, hogy gyakorlati­lag elájult. Sőt egyszer még az éle­tét is megpróbálta eldobni. Szerencsére segítséget kért inkább, és önszántából vonult rehabili­tá­cióra, ahol négy hónapot töl­tött el.

– Én is átestem ezen, így Gesztesi Károly esetét is elfogadással kezelem. Hazudik az, aki folyton azt próbálja mutatni kifelé, hogy minden rendben van. A mélypontok igenis kellenek, mert ezek nélkül nem tudunk fejlődni.

Az élet ezen kihívásait a fejlődés zálogának tekintem – jelentette ki. Noémi szerint fontos, hogy az ember merje vállalni a nehézségeit, a problémákat ugyanis először ki kell fejteni a megoldáshoz. Ez egy közszereplőnek ráadásul nehezebb is, hiszen szem előtt van, más megítélés alá esik, mint a pék fia. Kutyanehéz dolog! Én évek óta nyugalmi állapotban vagyok, és abszolút pozitívan gondolok vissza arra a két, három évre, amikor igazán nagy volt a tré.

– Átmentem a saját poklaimon, és felismertem a saját határaimat. Van egy pont, amikor az ember annyira rosszul van már, hogy lehull róla minden manír és szerep. Aztán megszületik egy olyan önvaló, amivel utána nagyon jó együtt élni. Ehhez óriási bátorság kell – magyarázta az egykori műsorvezető.