A 48 éve megszakítás nélkül működő Benkó Klub hagyományos szezonzáró gyertyafényes klubestje egybe esett a névadó zenész halálának napjával, így az előtérben meggyújtott mécsesek fényei az ünnepi hangulat helyett ezúttal szomorú apropóból világítottak.
Az estre minden jegy elkelt, s a zenekar az első számnál eltért a tervezett programtól: a St. James Infirmary című szerzeménnyel kezdtek. A New Orleans-i zenészek temetése szokott hagyományosan ezzel a dallal kezdődni...
– A halálhír hallatán tanakodtunk, hogy megtartsuk-e a budapesti klubestet. De a megtartása mellett döntöttünk, mert a zenekarunknál hagyomány, hogy nem mondunk le soha fellépést. Benkó Sándornak ez a zene az élete volt, biztos vagyok benne, hogy ő is jónak találja ezt a döntésünket, mert zenekarvezetőként is mindig azt tartotta legfontosabbnak, hogy megszólaljon a zene – kezdte a Benkó Dixieland Band trombitása, Szalóky Béla. – Váratlanul ért minket is a haláleset. Még mi is a zenekar többi tagjával próbálunk megbarátkozni a gondolattal – már amennyire egy ilyen gondolattal meg lehet barátkozni. Nagyon megrendültünk, és nehéz helyzetben vagyunk – magyarázta szomorúan a zenész, hozzátéve, hogy a zenekar tagjaival már megbeszélték, hogy a tragédia ellenére nem oszlanak fel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.