Schobert Norbi rendőrből lett fitneszguru, sikeres üzletember. De vajon a siker akkor is mellé szegődött volna, ha a fegyveres testület tagja marad?
Kíváncsiak voltunk arra, hol tartana ma Schobert, ha nem kezdett volna edzősködni. Norbinak gondolkodási idő sem kellett, azonnal készen állt a válasszal.
– Országos rendőrfőkapitány vagy belügyminiszter lennék – vágta rá magabiztosan. – Miért ne? Mindig is ambiciózus, törekvő ember voltam. Tizennyolc évesen őrmesterként felszereltem, és hét év múlva, már százados voltam és századparancsnok. Kilencvennyolcban szereltem le. Őrmester, törzsőrmester, főtörzsőrmester, alhadnagy, hadnagy, főhadnagy, százados… Hét év alatt nyolc szint. Jól dolgoztam, a legjobbak közt voltam a rendőrségen belül – emlékezett vissza Norbi.
Aki ennyire törtető, azt nagy valószínűséggel strébernek tartották a társai. Norbi ezen a feltételezésen is csak nevet.
– Igen, stréber, maximalista voltam. Hét év alatt egyszer sem kellett figyelmeztetni. Bárki megmondhatja, hogy baromi jó rendőr voltam. Azok közül, akikkel egy padban ültem, van, aki most is motoros rendőr maradt, de például Tóth Attila budapesti rendőrfőkapitány lett. Akikkel egy padot koptattam, a rendőrség és a NAV legmagasabb posztjain dolgoznak. Miért lennék kevesebb, mint ők? Miért ne lennék rendőrfőkapitány? Egyébként azzal is jóban vagyok, aki motoros rendőr maradt, nem csak a tábornokokkal. Többször támogattam már a rendőr motorosok versenyét is.
De hiába aratott komoly sikereket a fegyveres testületnél, Norbi mégis más utat választott, ahol elölről kellett kezdenie mindent.
– Máshol akartam sikeres lenni – vonja meg a vállát. – Rájöttem, hogy a sport az életem, és az, hogy ezzel másokon segítsek. Nem bírom a merev parancsrendet, ami gyakran ellentmond a logikának. A rugalmasságom, a szorgalmam inkább a vállalkozói szférában kamatoztattam.
Sosem bántam meg a váltást, de nem volt rossz rendőrnek lenni.
