Vivien Ward most 66 éves. 17 esztendősen került bele a szexiparba, először még lazább volt a kötelék, majd húszévesen prostituált lett. Zsidó családban nőtt fel, a szülei szép karriert szántak neki, de ő nem tűrte a monotonitást, ezért lett előbb rúdtáncos, majd prosti.
Karrierje során rengeteg tapasztalatot gyűjtött, a sok csalódott, kiábrándult férfi mellett igazi sztárok is megfordultak az ágyában. Testén kívül az eszét is használta: amikor annyira jól ment az ipar, bordélyházat nyitott.
Itt ismerte meg első férjét, Billy Waldent, aki a West Hamben focizott, első osztályú játékos volt. A férfi 1987-ben hunyt el rákban, Vivien a betegsége idején is kitartott ura mellett, boldogan éltek, függetlenül a nő extrém munkájától.
– A férjem mindenben támogatott, azt akarta, hogy bármit is csinálok, abban én legyek a legjobb – meséli Vivien. – Nem volt nehéz, mert élveztem a munkámat. Sokan csak a pénzért csinálják, én szerettem, mert én magam is kiteljesedhettem, és csodálatos érzés volt örömet szerezni másoknak is.
Vivien a csúcskorszakban 28 alkalmazottal dolgozott, előfordult, hogy naponta több száz kuncsaft megfordult náluk. De mivel Angliában illegális a prostitúció, bordélyát bezárták, őt magát fél évre leültették. Azóta az iparág legalizásáért harcol.
– Csaknem ötezer házasságot mentettem meg – folytatja. – Ha ezek a férfiak nem találják meg a boldogságot és megnyugvást nálunk, akkor egész biztos, hogy szeretőt keresnek. Egy szeretőnek azonban mindig több kell. A legtöbbjük nem elvadult szexhajhász volt, hanem olyan férfi, aki otthon az asszony túlhajszoltsága miatt nem kapott elég gyengédséget és figyelmet. Szerintem a prostitúció az emberiség javát szolgálja, életem végéig harcolni fogok az elfogadtatásáért.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
