Tucatnyi vendég, ínycsiklandó illat és zeneszó töltötte be Benkő Dániel svábhegyi otthonát a minap. Ünnepelt a lantos, akinek ötven éve indult a zenei pályafutása.
Talán a muzsikus sem emlékszik, mikor volt utoljára olyan rend és tisztaság a 47 helyiségből álló kéjlakban, mint most. A gasztronómiai és zenei élmények mellett táncos produkció és hastáncosnő szórakoztatta a vendégeket. Ezúttal háttérbe szorult a showman, és a komolyzenész került reflektorfénybe, ami alighanem annak köszönhető, hogy az ünnepségen tiszteletét tette az indonéz nagykövetasszony is.
– Valamiképp a fülébe jutott, hogy nálam olyan hangulat van, ami kicsit hajaz a keleti kultú-rákra: az indonéz világ éppolyan emberközpontú, mint az én keletimádatom. Teljesen elájult, a műsor után végigvezettette magát a házon. Sokat gyakoroltunk, készültünk. Egy ilyen komoly program levezényléséhez különleges tudás, nyelvismeret és adottság kell. Folyamatosan ügyelni rá, hogy a hangulat ne üljön le. Szeretjük a vendéglátást és a finom ízeket, a fiatalok pedig szeretnek itt lenni. A zeneakadémián végző diákok is ideszoktak a társaság miatt – újságolta a házigazda. A táncoslányok voltak a legsegítőkészebbek, az előkészületekből és a takarításból is alaposan kivették a részüket – számolt be Benkő Dániel, aki bevallása szerint elképesztően jól érezte magát a buliján.
– Óriási öröm, hogy vannak barátok, akik körülvesznek, és ha szólsz nekik, örömmel jönnek. Az pedig leírhatatlan, hogy koncertet adhatsz saját környezetedben. Renátával, a táncoslánnyal szenzációsan működünk együtt! Az ő nőcisége, koreográfiai tudása és az én zenélésem és ízlésem határozza meg az összes mozdulatát. Kizárólag az én zenémre táncol. Nagy dolgokra készülünk… – titokzatoskodott a kanos lantos.
