Puzsér: Minden kapcsolatomat tönkretettem

– Mivel a kritikus a hölgyeket sem kímélte soha, nincs is mellette senki.

Lakik a szomszédságomban egy asszony, valamikor a tinédzserkoromban veszítette el a férjét. Én több mint negyven va­gyok, gyakorlatilag az egész felnőttkorom óta gyászolja a férjét, és feketében van talpig. Ez olyan fájdalmas, olyan lírai, olyan súlyos, és azt érzem, hogy ez már nekem nem adatik meg az életemben. Engem már nem fognak húsz évig gyászolni, és én már nem fogok 20 évig gyászolni senkit. Egyszerűen ez a hajó elment – magyarázta Puzsér, aki szerint ez a sors csak azoknak juthat, akik mernek szeretni.

Puzsér erre sosem volt képes. Ma már azonban azt szeretné, ha a rengeteg konfliktus, ami az életét kíséri, csak a közéleti tevékenységére korlátozódna.

– Valójában erre vágyom, de azt érzem, hogy én felváltottam a szerelmet aprópénzre. Kis másfél éves, meg két és fél éves kapcsolatokra. Mindegyik érzelmi kapcsolatomat feláldoztam a konfliktusaimnak, szétszabotáltam, mert féltem a valódi elköteleződéstől. Féltem az egymás ölelésében való fulladástól. Most itt állok tök egyedül, fényévekre attól, hogy valakit igazán szeretni tudjak, vagy valaki igazán szeretni tudjon – magyarázta a kritikus.

– Szeretném másként csinálni a jövőben, mert az elsődleges az lenne, hogy készen álljak valakit nem bántani pusztán azért, mert szeretni próbál engem. Nem megbüntetni azért, mert elhiszi nekem azt, hogy mi most együtt vagyunk, hogy mi most egyek vagyunk. Sírok, és megpróbálom megmagyarázni magamnak, hogy a másik miért volt rossz hozzám, vagy a másik miért taszított el engem. De valójában nem ő taszított el, én taszítottam el őt – fedte fel érzelmeit Puzsér, aki kiszolgáltatottnak, magányosnak érzi magát.

Leghőbb vágya egy család, gyerekekkel, akikért érdemes a nap végén hazamenni.