Kozso: Sírok a dalaimon - interjú

Elképesztő, mennyi energia árad önből. Amióta megérkeztünk, csak zsizseg, mesél. Jót tesz ez a szívének?

Kozso: Nagyon keveset alszom. Napi két-három órát. Sokat kell tanulnom, sok a tervem, a teendőm. Folyton úton vagyok, miközben naponta kerülnek az utamba új akadályok. Ez sokszor megvisel. Olyankor bedobog a szívem, felmegy a vérnyomásom.

Keira: …ez fogja elvinni, a stressz.

De miért stresszel? Összetehetné a kezét, hogy az elmúlt hónapokat a háta mögött tudhatja.

Kozso: Tudom, és hálás is vagyok az életnek. Miután hazatértünk Amerikából, már várt ránk a sajtó. Volt, aki egészen az otthonunkig merészkedett, és a bizalmunkba fogadtuk. Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján talán nem kellett volna, de adtunk egy esélyt, hogy korrekt módon dolgozzunk a jövőben. A megállapodásunkból azonban nem lett semmi. Be­csaptak, átvertek. És ez nagyon megvisel.

Keira: Nincs nap, hogy ezt ne emlegetné. Nem tud túllépni rajta.

Mégis mi hajtja előre?

Kozso: Egy új lemezen dolgozom, őszre tervezem a megjelenést. A dalok nagyobbik része már kész, mind az operáció után íródott. Más ember lettem, és ez hallható is az anyagon. Csak szerelem, csak szeretet, ölelések, minden, aminek értelme van. A saját bőrömön tapasztaltam meg: a világ nagyon kicsi. Az érzések, érzelmek töltik meg és teszik naggyá. Hiszek ebben az anyagban, pedig nem könnyű.

Kozso hitevesztetten áll valamihez? Nehéz elképzelni.

Kozso: Az elmúlt három-négy évben Kozso nem létezett. Sem az Ámokfutók. Nem játsszák a rádiók, nem kaptunk semmilyen lehetőséget. Hogy miért? Mert nincsenek kapcsolataim. Nehéz elhinni, de ez így van. Ma már szinte gazdasági érdekek irányítják a szakmát. Miközben negyven embert tettem ismertté, sztárrá, akik közül sokan a mai napig azokkal a dalokkal, slágerekkel hakniznak, amiket én írtam. És ezekből valahogy egy fillért sem kapok.

Hatalmas sztár volt. A kereskedelmi televíziók hogy nem fedezték még fel? Az elmúlt tíz évben szinte mindenki kapott lehetőséget.

Kozso: Egyszer hívtak el egy castingra. Végül Tóth Gabit választották. Nem akarok találgatni, miért, de tény, nem éreztem úgy én sem, hogy jó lettem volna, pedig meg tudtam volna mutatni ezeknek a fiataloknak, mit, hogyan és miért. Ezt csináltam az elmúlt évtizedekben is, sikeres popcsapatokat alkottam, anélkül, hogy ilyen nagy volumenű műsor állt volna mögöttem.

Más műsor? Sztárok elmaszkírozva énekelnek, egymást dobálják színes trutyival, főznek, összeköltöznek…

Kozso: Ne vicceljen! Ennél megalázóbb helyzetet el sem tudnék képzelni. Nem hívtak, de nem is vállalnám el. Valamit elértem az életben, a szakmámban, a zsűriben azonban vannak olyan zenésztársak, akiktől nem kérnék és nem is fogadhatnék el kritikát. Ha fordítva lenne, akkor talán.

Újrakezdené az életét?

Kozso: Újra, és ugyanígy csinálnék mindent. Még több öleléssel, vágyakozással, szeretettel. Egy dolgot változtatnék: sokkal többet pihennék. Éjjel-nappal rohantam, és mindig jött egy pont, amikor azt mondtam, itt a vég. Láthatjuk, mi mindenen mentem keresztül. És amit biztosan másképp csinálnék még, az a szerelem. Évtizedeken át jártuk az országot. Ma egy kapcsolat itt, holnap egy másik ott. Az új életembe ez már nem férne bele. A betegségeim és Keira tanított meg erre.

Amikor megjöttünk, elővett egy füzetet. Miket írogat?

Kozso: Ez az új életem. Több tucat hasonló füzetem van már, és felírom azokat a dolgokat, amiket meg kell tanulnom. Főleg szavakat, de ha időm engedi, gondolatokat is. Egyet mutatok. Látja? „Nevessünk egymással!” Gyakran elgondolkozom, mindenkinek meg kellene ismernie az életem. Lennének meglepetések, izgalmak, és megdöbbentő helyzetek is.

Könnyeket látok a szemében. Boldogabb, mint a karrierje csúcsán volt?

Kozso: Igen, boldogabb vagyok. Mondom ezt mindazok ellenére, hogy milyen ellenszélben harcolok a megbecsülésemért. Az sem titok, mostanában gyakrabban elérzékenyülök. Naponta többször kicsordulnak a könnyeim, de minden egyes cseppje erőt ad a folytatáshoz. Gyógytornára járok, pszichológussal beszélgetek vagy egész egyszerűen csak ránézek a szerelmemre. Ilyenkor nem tudok elégszer hálát adni az égnek, hogy kitartott mellettem. Gyakran elérzékenyülök olyankor is, ha meghallok egy számot, amit én írtam.