Gyász: hajnalban meghalt a nemzet színésze

A Békés megyéből származó Kóti Árpád életművének döntő része a debreceni színházhoz kötődött. Legismertebb címszerepei a Ványa bácsi, a Lear király, Dundo Maroje és Károli Gáspár volt.

1934. november 15-én született Bucsán. Kiskunfélegyházán járt testnevelési gimnáziumba, és középiskolai tanára biztatására kezdett versmondással foglalkozni. Érettségi vizsgáját követően egyszerre három intézménybe is felvételt nyert: a testnevelési főiskola, a soproni erdőmérnöki kar és a színművészeti főiskola közül az utóbbit választotta, bár saját bevallása szerint korábban színházi előadást sem látott.

A Színművészeti Főiskolát 1958-ban végezte el, osztálytársa volt Törőcsik Mari, Bodrogi Gyula, Madaras József, Margitai Ági. Első sikerét József Attila Hazám című versének elszavalásával még főiskolásként aratta tanára, Básti Lajos és osztálytársai előtt.

1958-ban a Békés megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1960 és 1963 között az egri Gárdonyi Géza Színházban, a veszprémi Petőfi Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban is játszott. 1963-ban Lengyel György hívására a debreceni Csokonai Színházba szerződött, a rendező először G. B. Shaw Szent Johanna című darabjában instruálta. Az intézménynek több mint öt évtizede volt tagja, a várost és a társulatot a budapesti Nemzeti Színházért sem volt hajlandó elhagyni.

Kóti Árpád első komoly sikerét a Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar című színdarabban a magyar hősi halott katona megformálásával aratta. Elsősorban drámai karakterszerepek alakítója, a legszebben, legtermészetesebben beszélő magyar színészek egyike volt. Filmen is játszott, egyebek közt a Tűzoltó utca 25. és a Ponyvapotting című alkotásban. 

A Jászai Mari-díjat 1978-ban kapta meg. 1985 óta érdemes művész, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki. 2001-ben kiváló művész lett, 2014-ben Kossuth-díjat kapott, majd tavaly decemberben a nemzet színészének választották Gera Zoltán helyére.

– A színészet a legnehezebb pálya. Ugyanakkor játék, amelybe nem kell belehalni – nyilatkozta a Kossuth-díj átvételekor.

Halálával a Csokonai Színházat és a magyar színjátszást is pótolhatatlan veszteség érte – fogalmazott közleményében a színház.