Két évtizednyi acsarkodás után Galla Miklós békejobbot nyújtana egykori, L'art pour l'art társulatos kollégájának. Sőt, szívesen együtt is dolgozna a régiekkel.
Lassan két évtizedes ellentét feszül Galla Miklós és Dolák-Saly Róbert között. A L’art pour l’art társulat egykori vezetője az idő múlásával átértékelte a viselkedését, és békejobbot nyújtana.
– Nem élezni kell az ellentéteket, hanem tompítani – mondta a Borsnak Galla Miklós.
– Úgy érzem, a könyvemben őszintén és korrektül megírtam a történteket, és remélem, hogy Robival kibékülünk. Jelenleg még nincs erről szó, de mint tudjuk, kettőn áll a vásár. Próbáltam üzenni, még nem reagált rá olyan módon, hogy abból békülés legyen – tette hozzá a humorista, aki nem zárkózna el egy közös munkától.
– Érdemes lenne a közönséget is megkérdezni, hogy mit szólnának hozzá – mondta Galla.
A Bors kereste Dolák-Saly Róbertet, ő azonban napokkal ezelőtt azt mondta, nem szeretne a témában semmilyen módon nyilatkozni. A L’art pour l’art-t jól ismerő egyik bennfentes viszont azt mesélte a Borsnak, hogy mindig is fájó pont volt a társulat kettészakadása.
– Miután Galla Miklós kivált, elment a Friderikusz-show-ba és bejelentette, hogy vége van. Az egészet nagyon megsínylette a társulat, a rendezvényszervezők nem hívták őket, és Robi vette át azt a terhet, hogy intézze az ügyeket, Miklós ugyanis mindent a kezében tartott. Hármas felállásban maradtak Nagy Natival, aztán bevették Pethő Zsoltot, Szászi Móni pedig – aki kitalálta a Besenyő családot – Natit váltotta – mondta az informátor, hozzátéve: a társulat azóta is töretlenül működik, ahova hívják őket, telt házas előadásokat adnak.
Galla Miklóstól megtudtuk, hogy a kilépése után semmilyen formában nem szerepelt a Friderikusz-show-ban, így nem is nyilatkozhatott a társulatról. Máshol sem mondott olyat, hogy megszűnt a társulat. Ezt Laár Andrással sikerült tisztázni, így jött létre a kibékülés.
Galla szerint így történt a szakítás
A humorista a Jé, Galla is ember! című könyvében emlé- kezett a kilépésére: „Nem szabad holtfáradtan társulati megbeszélést tartani. Akkor az volt a fő téma, hogy Robi szeretne velem jönni a tévébe ügyeket intézni. Nekem ez nem tet- szett, és kötöttem az ebet a karóhoz. Ma már nevetségesnek tartom, hogy egy fel- nőtt embernek elő akartam írni, hova menjen és hova ne. Így kellett volna reagál- nom: ha jönni akar, hadd jöjjön! De sajnos nem ezt tettem. Úgy emlékszem, Robi olyasmit mondott, hogy: akkor kilépsz?, én meg ráhagytam: ki. Túl akartam lenni a vitán, és hazamenni lefeküdni. (...) Hirtelen kívül találtam magam azon a társulaton, amely az én rábeszélésemre jött létre, amelyért szívvel-lélekkel dolgoztam, és amelynek tagjaival barátok voltunk.
