MÁZS nem fél a haláltól - interjú

- Ahogy mondani szokták, a legszebb férfikorba lépett. Milyen érzés a negyvenesek táborát erősíteni?
- Pocsék, főleg, hogy hatvan évet éltem negyven év alatt. Tizenévesen kerültem a színházak világába. Gyerekként az idősebb színésznők istápoltak, azt hiszem, ez sokat elárul. Beigazolódott, amivel idősebb kollégáim riogattak: ha úgy ébredsz fel, hogy nem fáj semmid, akkor valószínűleg meghaltál. Majdnem beteljesült minden, hiszen hajlamos voltam kétszáz százalékon pörögni. Alapból kirakatban vagyok, így jobban oda kell figyelnem magamra. Próbálok egészségesen étkezni, sportolni. Most elkezdtem futni is, mert úgy érzem hízásnak indultam, és például Mozart sem lehet pocakos, ráadásul tavasszal az Én és a kisöcsém főszerepére készülök. Elgondolkodtató: ha nyolcvan évet veszünk átlagéletkornak, akkor az életem felét már leéltem. Ahogy korosodunk, egyre több betegséggel kell számolnunk. A baráti beszélgetések során már az is szóba kerül, ki milyen menedzserszűrésen vett részt, s melyik orvosnál járt.

- Önnek különösen oda kell figyelnie az egészségére, hiszen huszonévesen rosszindulatú vesedaganattal küzdött. Nem fél, hogy kiújul a betegsége?
- Nem, mert nem újul ki. Ha sokat gondolnék rá, biztos bevonzanám, de nekem ez nem célom, más dolgokra koncentrálok. Rendszeresen járok szűrővizsgálatokra. Tavaly kényszerből is voltam, mikor kórházba kerültem. Azelőtt pedig karácsonyi ajándékként kaptam egy teljeskörű kivizsgálást. Tüdőgyógyász hölgy ismerősöm küldött nekem egy azonnali beutalót. Azt hittem, valamit találtak. Megijedtem. Elmentem. Szerencsére egészséges vagyok, de ha egyszer menni kell, hát menni kell. Nem fogok siránkozni. Egyszer már elsirattam az életem. Ha most vége lenne, akkor is örülnék, hogy hoztam az elvárt normát mind az utódnemzésben, mind a szakmaiságban.

- Ha már a kórházat említette: tavaly címlapokon hozták az újságok, hogy egy szórakozóhelyen drogot kevertek az italába és bántalmazták. Hol tart jelenleg a rendőrségi nyomozás?
- Rossz dolgok történtek velem, de megtettem a szükséges jogi lépéseket. Vannak új fejlemények az ügyben, de a vizsgálat kimenetele miatt erről nem szívesen beszélnék.

- Lelkileg túltette magát az önt ért inzultusokon, és tanult vélt vagy valós hibáiból?
- Túlléptem rajtuk. Nem félek, de már alapból ritkábban mozdulok ki otthonról. Szívesen töltöm az időmet az éttermemben, ott is ki tudok kapcsolódni. Már nem arról szól az életem, hogy eljárjak ide-oda. Mindenből tanul az ember. Én tanultam ebből, noha nem hibáztatom magam a történtekért. Valami oka biztos volt, hogy így alakult. Jobban oda kell figyelni arra, hogy mit teszünk. Ilyen világot élünk. Naponta hallok szörnyű esetekről.

- A színpadon ön az ügyeletes rosszfiú. Ebből a skatulyából nem sikerül kitörnie. A nézők azonosítják ezzel a szereppel, így ha az életben is bajba kerül, azt elnézik önnek.
- Madonna mondta egyszer, hogy a negatív reklám is reklám, de én megelégeltem a bulvár személyeskedését. Elhatárolódom a magánéletem megosztásától. Ami pedig a szerepeket illeti, már nem is akarok kitörni. A negatív hősöket sokkal nehezebb eljátszani. Van egy mondás, a színész kétszer szokott sírni. Ha nincs munkája, és ha sok munkája van. Annak idején én is sírtam, hogy csupa piperkőcöket, szépfiúkat, hercegeket játszottam, aztán
a sors pofon vágott a másik oldallal.

- Az Operettszínház a közelmúltban igazgatóváltáson esett át. Hogyan élte meg a változásokat?
- Természetes ez minden dolgozót nagy izgalommal töltött el, engem is. Reménykedtem, hogy a helyzetünk nem változik rossz irányba, és ez így is történt. Kerényi Miklós Gábor meghatározó alakja az Operettszínháznak, és úgy veszem észre, hogy most ő is kivirult, fiatalodott vagy húsz évet. A színház felvett egy fiatalabb kabátot, de megőrizte gondolkodásmódját, lendületét. Bízom benne, hogy az „idősebb fiatalok” is bőven jutnak majd feladatokhoz Lőrinczy György igazgatása alatt.

- Elégedett az eddig elért sikereivel?
- Amit Magyarországon el lehetett érni, azt elértem. Több ezer előadás, több száz szerep van mögöttem. Ez magáért beszél. Filmes vágyaim is teljesülni látszanak. Szeretnék még ugyanennyit játszani, és terveim is vannak.

- Csak nem az, hogy meghódítja a nagyvilágot? Korábban azt nyilatkozta külföldi karrierre vágyik.
- Átgondoltam. Vendégjátékra szívesen megyek, de sok gyerekem van ahhoz, hogy véglegesen külföldre menjek.

- Tavaly tönkrement a kapcsolata kisgyermekei édesanyjával. Azóta új párra talált, és a pletykák szerint érkezik a negyedik baba. Igazak a hírek?
- Nem szeretnék a magánéletemről nyilatkozni. Maradjunk annyiban, hogy most jól érzem magam a bőrömben, minden kerek az életemben.

- Talán annyi még belefér, hogy elárulja: új kedvese jól kijön a gyermekeivel? Nem tart attól, hogy a művészélet megmérgezi ezt a kapcsolatát is?
- Remekül kijönnek, de ez alap. Én sem töltök velük kevesebb időt. Amikor van egy kis szabadidőm, már megyek is hozzájuk. Ma például moziba viszem őket. Nemrég volt négy szabadnapom és Ausztriába utaztunk Rózsa lányommal, akinek ez volt a születésnapi ajándéka.
A másik kérdésre a válaszom pedig: nem vagyok biztos benne, hogyha például autószerelő lennék, akkor nem történt volna meg a szakítás. Ettől függetlenül ez egy nehéz szakma. A karrierhajhászás, az exhibicionizmus, a napi maximális teljesítménykényszer egész embert kívánó feladat, nehéz olyan párt találni, aki mindezt tolerálja. Soha nem azért váltottam, mert újat akartam, hanem, mert úgy hozta az élethelyzet, s ez nem mindig önös érdek miatt, nem csak miattam történt. Büszke vagyok arra, hogy mellettem mindig volt valaki, aki szeretett. Nem volt olyan sok komoly kapcsolatom. Összesen három. Ez nem is olyan sok negyvenévesen. Egyébként azt vettem észre magamon, hogy sokkal romantikusabb vagyok, mint régen. Eddig nem volt olyan, hogy naponta Duna-parti sétákat tegyek a párommal, de most van. Kicsit öregesebb lettem. 

- Mi lesz akkor, ha már nem lesz színpadképes formában. Van B terve?
- Az ember megpróbál egzisztenciát építeni: ha bármilyen élethelyzet jön, biztosítva legyen. Több tervem is. Van egy éttermem, ami évek óta üzemel. Ezenkívül kreatív igazgató lettem egy cégnél, egy új brandet építünk. Utalványokkal foglalkozom. Azért remélem, a színház és a zene sokáig az életem része lesz, és arról se feledkezzünk el, hogy ott vannak a gyerekeim, akik vész estén csak eltartanak majd.

Mészáros Árpád Zsolt életútja

1970-es évek

1974. március 23-án születik Nyíregyházán. Édesapja autószerelő, versenyző, édesanyja pénzügyi szakember. Egy nővére van, Andrea. A nyíregyházi 9-es számú általános iskolában kezdi elemi tanulmányait. Eleven gyerek. Színjátszókörbe jár.

1980-as évek

Vendéglátóipari szakiskola diákja, majd kitanulja a teljes körű gépi forgácsoló szakmát. A Kossuth Gimnáziumban érettségizik. Tizenöt évesen részt vesz a Móricz Zsigmond Színház szereplőválogatásán, ahol megkapja a Danton halála című darabban a forradalmár szerepét. Elindul színészi karrierje.

1990-es évek

Megnősül. Megszületik Bendegúz fia. Rosszindulatú vesedaganatot diagnosztizálnak nála. Megoperálják. Kigyógyul a betegségéből. Több vidéki színházban is sikerrel játszik.

2000-es évek

Az Operettszínházhoz szerződik. Súgó Csiga-fődíjat, az Év Operett Musical Színésze-díjat is kap és az Év legnépszerűbb színésze díját is átveheheti. Megtanul lovagolni, ami a szenvedélyévé válik. Megnyitja IMÁZS névre keresztelt éttermét. Új kapcsolatából két gyermeke, Rózsa és Merse születik.

Napjainkban

Gőzerővel készül jubileumi koncertjére. Szabadidejében szívesen utazgat, barkácsol. Rákapott a gyűrűkészítésre. Számos barátjának készít fémkanalakból gyűrűt.

Koncertre készül

Mészáros Árpád Zsolt idén huszonöt esztendeje van a művészi pályán, ráadásául ebben az évben betöltötte a negyvenedik életévét, melynek megünneplésére december 16-án, az Operettszínházban egy nagy szabású koncerttel kerül sor. A hatalmas buli-ra teljes erőbedobással készül, és izgatottan várja, milyen ér-
zés lesz egy színpadon állni a lányával, Rózsával, illetve fiával, Bendével, akik szintén megmutatják tehetségüket.