Részegség tette ismertté Forgács Gábort

Nem látjuk a tele­vízióban, sem a világot jelentő deszkákon, de akkor hova tűnt Forgács Gábor, az ország egykori ügyeletes részeg figuráját adó színész? Testi valójával nem, de hangjával naponta találkozhatunk a nagy dobozban.

– Gyakorlatilag nekem a szinkronizálás lett a fő megélhetésem. Reggeltől estig ezt csinálom, egyik szinkronstúdióból rohanok a másikba, de imádom. Nem tudom, miért, a televíziókban, színházakban nincs nagy igény rám, de én élvezem a munkám, és ezt nem keserűségből mondom. Általában én vagyok a főgonosz – mesélte a Borsnak elváltoztatott hangon a hatvanhat esztendős humorista, aki kevéske szabadidejét igyekszik hároméves unokájával, Lizával tölteni.

A pici lány levette a lábáról a nagypapáját, olyannyira, hogy az interjú alatt is büszkén mutogatta a telefonja kijelzőjén mosolygó leányzót. Azt, hogy a színész jól érzi magát a bőrében, nemcsak jókedve, hanem alaposan kikerekedett fizimiskája is tükrözi.

– Kövér lennék? Értem én ám a finom célzást, hahaha! Nagyon szeretek enni. Este mikor hazaérek, beülök a konyhába, nézem a tévét és csipegetek, van, hogy egy órán keresztül is. Édesre sóst, sósra édest és így tovább. Ráadásul a párom is nagyon jól főz… 

A kütyük mestere

Forgács Gábor nemcsak a szinkronstúdiókban, hanem a technika világában is otthon van. A színész imádja a legújabb műszaki kütyüket, melyek apró kis titkaira a barátait is szívesen oktatja. Élvezi, ha elmagyarázhatja, hogy például az adott telefonon egy-egy gomb mire való.

– Valamikor műszaki ember voltam. Irodagépész-mûszerészként tevékenykedtem, így büszkén mondhatom, egy valódi informatikus veszett el bennem. Csak a szoftvereket kell ismerni, ez a titka mindennek.