Cinthya Dictator: Viktor nélkül nem eszem - interjú

Ha már itt ülünk a suli menzáján, adja magát a kérdés, hogy érzed magad itt? Befogad téged a művész társaság?

A betegségem miatt egy évet halasztottam, a volt osztályom lediplomázott, úgyhogy féltem visszajönni. Sajnos borzasztó előítéletesek, bár azt hinné az ember, hogy ez egy elfogadó közeg, ez nem igaz, egyáltalán nem befogadók és sztereotípiákban gondolkoznak velem kapcsolatban.

Mivel lenézik a maninstream vonalat, azt gondolják, ha az én művészetemre kapható a közönség, akkor az szar.

Ezen kívül, hogy vagy?

Most léptem abba az időszakba, hogy elkezdtem élvezni a szabadságomat, jól érzem magam. Ez abban nyilvánul meg, hogy nem kell állandóan készenléti állapotban lennem, sietnem haza iskola után, egyszerűen olyan dolgokat csinálhatok, amiket azelőtt nem, mert mindig rohantam Viktorhoz.

Ennyire függtél tőle?

Olyan ember vagyok, aki abszolút készen áll arra, hogy ott legyen a másiknak. Ő volt az életem középpontjában. Most pedig nagyon élvezem, hogy egyedül lehetek, hogy tudok magamra és a munkámra koncentrálni. Rengeteg projektem van, én magam sem gondoltam volna, hogy ennyire termékeny lehetek, mikor nem vagyunk együtt. Mellette is az voltam, persze. Sőt talán eddigi munkásságom legjobb darabjait akkor csináltam, mikor együtt voltunk, de egy ideje megrekedtem, és a kapcsolat is megtorpant.

Az Édes életnek szerinted szerepe volt abban, hogy szétmentetek?

Az elején sokáig nem szerettem a műsorban szerepelni, nem tetszett ez a helyzet. Aztán a betegségem győzött meg arról, hogy folytatnom kell az Édes életet. Akkor éreztem úgy, hogy valami igaz, emberi dolgot tudok adni a nézőknek.

Később viszont a párkapcsolati válság tematika felé ment el a dolog, ez a része már nem fért bele. Ráadásul folyamatosan ott voltak a kamerák és emiatt nem tudtunk továbblépni a gondokon. Ugyanazt a csontot rágtuk hónapokon keresztül, és úgy éreztem ez már se engem, se a nézőket nem építi. Ezért vetettem véget ennek.

Szóval akkor Viktor helyett a műsort választottad?

A szakítást biztos, hogy előidézte a műsor. Lehet, hogy ha nincs az Édes élet, örökre együtt leszünk, vagy tovább, de a műsor mindent felgyorsított. Egy év alatt több évet éltünk le együtt. Viktor mellett tényleg nem tudtam kiteljesedni, de lehet, hogy most, ha megegyezünk a TV2-vel, akkor kapok olyan lehetőséget, hogy magamat mutassam meg és ne azt, ahogy Viktor mellett vagyok.

Egyszerűen Viktorról szólt az egész életem és mikor számomra is elkezdődött egy sikerszéria, azt ő nem tudta elviselni, nem tudott ebben mellettem állni, ez pedig egy párkapcsolatban nem megengedhető. Végül én úgy léptem ki ebből, hogy ugyanannyira szerettem Viktort, mint az első pillanatban.

A betegséged során mennyire tudott melletted lenni?

Nekem még akkor is Ő volt a legfontosabb. Arra koncentráltam, hogy Ő ne sérüljön, sok szempontból miatta voltam ilyen erős. Nem akartam, hogy úgy érezze egy gond szakad a vállára, én vittem ezt az egészet egyedül. Nem kellett ápolnia, nem kellett elvinnie a kórházba, mindent egyedül, önállóan oldottam meg. Eközben pedig minden téren úgy próbáltam bizonyítani, mintha nem lett volna semmi bajom. Közben olyan fájdalmaim voltak, hogy a nyálamat nem tudtam lenyelni.

Nem telt el sok idő a szakításotok óta és azt mondtad, amikor véget vetettél a kapcsolatnak, szerelmes voltál még Viktorba. Most is így van ez?

Számomra már egy egész más ember, mint aki mellettem volt. Így, hogy már nem vagyok vele, nem vonzó számomra. Az én hatásaim nélkül egyszerűvé vált a szememben. Egyszer azt mondtam Viktornak, hogy a magamban keresett tökéletességet benne találtam meg. Ez később mottonká vált, a szakításhoz pedig az vezetett, hogy ő elfelejtette ezt a filozófiáját a kapcsolatunknak.

Nagyon erősnek tűnsz, mégis külsőleg meglátszik rajtad, hogy megviselt a szakítás. Nagyon lefogytál és sokan aggódnak érted.

Szerintem az, hogy egy kicsit vékonyabb vagyok, teljesen normális, ha egy nő életében történik valami változás, arra a teste is reagál. Az evés számomra nem egy fontos dolog, mindig programszerűen csináltam. Viktorral az egy olyan dolog volt, mikor tényleg ketten lehettünk, ami a miénk volt, a bevásárlástól az evésig mindent együtt csináltunk, és most még nem vágyom arra, hogy ezeket egyedül csináljam. Természetesen annyi élelmet magamhoz veszek, amennyi a működésemhez szükséges, de nekem fontosabb a mentális, lelki létem, mint a fizikai valóm.