Szűcs Judith mindig is tudta, hogy a diszkóban a helye. Élete szerelmével is egy szórakozóhelyen csattant el az első csók. Az örökifjú énekesnő ugyan már volt férjnél, akitől gyermeke is született, mégis közel volt a 60-hoz, amikor a „Nagy Ő” betoppant az éle-tébe. Most pedig kamaszos rajongással beszél élete párjáról.
Egyedülállóan sokat várt a nagy szerelemre, hatvanévesen húztak gyűrűt az ujjára. Gondolta volna valaha, hogy ilyen későn toppan be az életébe az igazi?
A válásom után 17 évet vártam erre a kapcsolatra, és mindvégig hittem, hogy egyszer lesz valakim. Nagyon fontosnak tartom a hitet. Én mindig tudtam, hogy a megfelelő pillanatban majd kopogtat az ajtómon a szerelem. A vőlegényemmel tulajdonképpen kétszer találkoztunk, de az első alkalomkor nem volt jó az idő.
Mindketten kapcsolatban voltunk, és én nem is gondoltam úgy rá, mint lehetséges partnerre. Van viszont egy barátnőm, aki már előre látta, hogy már ismerem az illetőt, aki később a párom lesz. Azt mondta, egy szikár, magas, intelligens, udvarias férfi lesz – ezt mondta, és így is lett.
Ezek szerint tudatosan kereste a szerelmet?
Egy „igazira” vágytam mindenképpen, aki pontosan olyan, mint a vőlegényem. Ő kedves, udvarias, óv és félt. Szerintem soha nem volt még olyan párom, aki ennyire szeretőn óvott. Ő ezenkívül szerfelett intelligens, az élet minden területén megfelelő partner számomra.
Legyen szó egy közös főzésről, bevásárlásról, utazásról vagy a fellépésekről, ahova egyébként mindig elkísér. És ami a legfontosabb, hogy a lányom, Timi is elfogadja és szereti őt. Boldogság számomra, hogy Timi apaként fel tud rá nézni. Biztosra veszem, ha a kedvesem előbb toppan be az életembe, akkor most nem egy gyerekem van, hanem legalább három.
Mik azok a jellemvonások, amiket az előző partnereiben nem, de a jelenlegi párjában megtalált?
Tíz évig voltam házas, negyvenéves koromban váltam el, csalódtam a férfiakban sokat. A lányom ekkor kilencesztendős volt, és onnantól egyedül kellett megbirkóznom a mindennapokkal, problémákkal, betegségekkel, ugyanis a volt férjem a válás után sem foglalkozott a gyerekünkkel. Most pedig azt érzem, hogy a jelenlegi párom mindenben segítségemre van.
A válásom után is volt kapcsolatom, de annak az embernek sajnos nem én voltam a legfontosabb. Az ünnepeket sosem tölthettük együtt, magányosnak éreztem magam. Ez most teljesen más. Érzem, hogy én vagyok az első a vőlegényem életében. Ebben a kapcsolatban nincsenek taktikázások, csak tiszta érzelmek.
Már három éve megvolt az eljegyzés. Eddig miért nem szánták rá magukat a házasságra?
Biztos vagyok benne, hogy ez a kapcsolat örökre szól, de csak akkor szeretnénk egybekelni, amikor mindketten azt érezzük, hogy az adott pillanat a legmegfelelőbb erre. Mindenképp szeretném, hogy a szűk családi kör részt vegyen az eseményen, de azt még nem tudjuk, hogy a nagy napot itthon vagy külföldön rendezzük.
A romantikából a hétköznapokra is marad?
Nagyon romantikus típusú vagyok én is, a párom is. Úgy gondolom, egy kapcsolatban nagyon fontos, hogy a nő legyen igazán nő, a férfi pedig legyen igazán férfi. Mióta együtt vagyok a jegyesemmel, a kedvenc sorozatomban, a Dallasban érzem magam. Szeretek virágot kapni, szeretem megadni mindennek a módját. Olyan, mintha álomvilágban élnék. Mindent megteszünk egymásért, ami egyáltalán nem fáradtság.
