Az eredeti Majmok bolygóját nem kell bemutatni a moziba járó közönségnek. A zseniális Charlton Heston főszereplésével készült film zárójelenete már legenda.
Később próbálták folytatni vagy újragondolni a sztorit, de ezek a kísérletek csúfosan megbuktak. 2011-ben aztán szinte a semmiből tűnt fel a Majmok bolygója: Lázadás című mozi, amely alapjaitól gondolta újra a történetet. Az eredmény már közismert: világszerte 481 millió dolláros bevétel és hangos kritikai siker.
Nem csoda, hogy folytatták a sorozatot. A történet tíz évet ugrik az időben, az emberiség felét kipusztította az első részben elszabadult vírus, amely egyben szuperintelligenssé tette a majmokat. Itt akár valami óriási katyvasz felé is el lehetett volna vinni a filmet, de a készítők szerencsére a helyzet magaslatán álltak.
A film fő konfliktusa a két faj között feszül, de közben nagyon erős a társadalomkritikai vonal is, amely az emberiség és emberiesség legmélyebb rétegeit boncolgatja – elképesztően látványos keretek között.
Matt Reeves rendező és a látványtervezők előtt le a kalappal a lepusztult világ megteremtéséért, illetve az utóbbi évek egyik legsokkolóbb csatajelenetéért. Már csak ezért érdemes megnézni a mozit, de mindezt tetézi egy félelmetesen jó alakítás a majmok vezetőjét, Caesart játszó Andy Serkistől. Ő kölcsönözte a mimikáját, gesztusait, egyéniségét és hangját a figurának, és tehetsége még a számítógépes technológián is átsüt.
Serkis már a Gyűrűk ura Gollamjaként letette névjegyét, de amit itt művel, arra már tényleg nehéz szavakat találni. A számítógépes technikával megformált Caesar – a mindig kiváló Gary Oldman kivételével – röhögve lejátssza a hús-vér színészeket a vászonról.
Ajánljuk!
A Majmok bolygója: Forradalom nem csak akciófilmnek kiváló, de üzenetével kiemelkedik az idén bemutatott agyatlan látványmozik tengeréből. A végig a háttérben bujkáló feszültség a székébe szögezi a nézőt, amire az elképesztő csatajelenet még rátesz egy lapáttal.
