Tizenkét éve mindenhol felismerik. A fiatal színésznő nem tud elbújni a kíváncsi tekintetek elől, pedig olykor ő is vágyik magányos pillanatokra. A Barátok közt Zsófijával, azaz Kiss Ramónával a sikerről és a népszerűségről beszélgettünk.
Mit jelent önnek a siker?
Ez nagyon relatív. Nemcsak képernyős siker létezik, hanem az élet bármely területén elért célok szerezhetnek elégedettséget, sikereket, akár az üzleti életről, akár a magánéletről beszélünk. Az egész ott kezdődik, hogy a szemünk elé kitűzött terveket próbáljuk megvalósítani. Egyénenként állítjuk fel a célokat és döntjük el, nekünk mi a siker és mi a kudarc.
A siker és a népszerűség szorosan összefügg, főleg a művészvilágban. Nehéz kettéválasztani, nem is tenném, de felteszem a kérdést: ön sikeresnek tartja önmagát?
Igen, mert apránként és tudatosan haladok az utamon, és az eredményeim azt tükrözik, jó úton járok.
Munkánk során már többször találkoztunk, és egy kedves, barátságos lányt ismertem meg a személyében. Soha nem éreztem, hogy elszállt volna azzal a bizonyos lóval.
Pedig mindenkit megbolondít és megváltoztat a hirtelen jött népszerűség. Én sem voltam kivétel, azt hittem, enyém a világ. Tizennyolc évesen nekem is a fejembe szállt a dicsőség. Aztán előbb-utóbb az ember rájön, muszáj visszaereszkednie a földre. Ezekben a szituációkban nagyon fontos, hogy ki milyen értékrendet, erkölcsi tanításokat hozott otthonról.
Engem a szüleim nem engedtek elkallódni. Okosan, lassan és türelmesen közelítettek hozzám. Az apukám leült velem beszélgetni és az akkor, olyan formában, ahogy történt, meghatározta a jövőm. Ha ez a beszélgetés elmarad, talán rossz irányt vett volna az életem.
A története tizenkét éve, alig tizenhét évesen kezdődött, mikor is csatlakozott az RTL Klub napi sorozatához, a Barátok közt-höz. Mikor szembesült először azzal, hogy már nem csak egy lány a tömegből?
Én azt hittem, hogy körülbelül fél év fog eltelni addig a pillanatig, míg tudatosul az emberekben, hogy engem látnak a tv-ben. A legnagyobb megdöbbenésemre, két nappal azután, hogy feltűntem a sorozatban, megismert az eladó egy kisboltban. Aztán egyre többen és többen...
Ideig-óráig biztosan jó a sikerben és a vele járó népszerűségben fürdőzni, de valljuk be, hosszabb távon vannak kellemetlen vonzatai is. Minden lépésére figyelnie kell, és nem kerülheti el a bulvárszereplést sem.
El kell dönteni, mennyire szereted a munkádat. Én nagyon szeretem, és mindig el is mondom, hogy senki nem tart fegyvert a fejemhez, hogy ezt csináljam. Nem lenne etikus, ha panaszkodnék. Az ismertség ezzel jár. Persze, nekem is vannak napok, amikor nincs kedvem az egészhez, de összeszedem magam. Előfordulnak olykor kifejezetten negatív hangvételű újságcikkek is, de rájöttem, tízmillió embernek nem tudom elmagyarázni, mi a valós és mi nem az. Nekem az a fontos, hogy a családom és a barátaim tudják az igazat.
Ha már szóba kerültek a szerettei, ők hogyan élik meg az ön körül kialakult felhajtást?
Tizenkét év után a közvetlen környezetemben ez már nem téma. Otthon én gyerek, testvér és barát vagyok, nem Kiss Ramóna, a színésznő. Az anyukám persze mindig megveszi az újságokat, melyekben írnak rólam. A családom megnézi a színdarabokat és a műsorokat, amikben szerepelek. Természetesen a sorozatot is nyomon követik.
Fel lehet egyáltalán azt dolgozni, hogy még egy egyszerű bevásárlásnál is mustrálják?
Tudom, hihetetlenül hangzik, de már fel sem tűnik, ha megbámulnak. Hozzászoktam, de ha a hétköznapokon hirtelen kerülök egy olyan szituációba, hogy észreveszem, rám szegeződtek a tekintetek, akkor van egy nagyon jó trükköm: felhívom az anyukámat. Beszélgetünk, ő szóval tart, és ezzel eltereli a figyelmemet.
Előfordult már olyan élethelyzet, amikor kínossá vált az ismertsége?
Igen, többször is. Az nagyon kellemetlen tud lenni, mikor egy színpadi produkción, rendezvényen jogtanul elvonom a figyelmet az aktuálisan fontos szereplőkről. Ilyenkor legszívesebben síkítanék, hogy „Hé, emberek, ne engem nézzétek, én itt sem vagyok!”
Milyen kötelezettségekkel jár a népszerűség?
A hitvallásom, hogy én szórakoztatok és nem megbotránkoztatok. Van egy erkölcsi értékrendem, amit otthonról hoztam, és azt nem szegem meg. Hivatalosan soha nem foglalok állást nagy vitát kiváltó kérdésekben, politikai ügyekben és még sorolhatnám. Minden tettemért vállalom a következményeket.
Nem titok, az ismert emberek kivételezett helyzetben vannak. Elég, ha a már előbb említett napi bevásárlást tekintjük: a legszebb gyümölcs a zöldségestől, a legfrissebb hús a hentestől…
Igen, ilyen is van. Az én legszebb emlékem, ami ide kapcsolódik a Veszprémi Állatkertben történt. Rajongok az állatokért, és az igazgató úr körbevitt az állatkertben, és a vadállatokat kivéve mindenhová bemehettem. Megsimogathattam például a tapírokat, etethettem a majmokat. Felejthetetlen volt.
