Nehezen rázódik bele a játékba az új fiú, Dávid. Egyelőre nem csak barátot nem talált, de a közös hangot sem a többi villalakóval.
Hétfő este az egyik beszélgetése alatt – talán, hogy bevágódjon – olyan információkat kotyogott ki, amilyeneket nem lett volna szabad: híreket hozott a kinti világból.
Ezt természetesen észlelték a szerkesztők, akik kreatívak voltak, amikor méltó büntetést eszeltek ki a sármos fiúnak. Mivel szerintük csak egy csecsemő nem érti meg, hogy mi a legfontosabb szabály, ezért pólyásnak öltöztették Dávidot, és úgy is kell viselkednie huszonnégy órán át.
Szegény fiú az első percekben nagyon szenvedett, de végül megszokta a kényelmetlen viseletet, és a szájában a cumit is, ami nemcsak azért zavarja, mert szopogatnia kell, hanem azért is, mert addig meg sem szólalhat, amíg valaki meg nem szánja, és ki nem veszi a szájából.
A többi játékos persze rendkívüli módon élvezi a kínzást, és hogy Dávid a következő órákban ritkán jut majd szóhoz.
