Jancsó Miklós bő egy éve a Borsnak adta utolsó interjúját. Túl a kilencvenen fiatalokat megszégyenítő szellemi frissesség jellemezte, és bevallotta, hogy – igaz, csak gondolatban – még mindig rendez. A 2012. novemberi interjúval emlékezünk rá és megosztjuk önökkel a beszélgetés akkor dobozban maradt részeit is.
Túl van a kilencvenen, de alig látszik többnek hetvennél. Hiányzik ugyan az összképből legendás pipája, de mintha megállt volna az idő. Hogyan csinálja?
Drágám, talán szemüveget kellene felíratnia! Nagyon kedves, de megöregedtem. Elég furcsa ez, magam sem gondoltam volna, hogy megérem ezt a kort. A látszat olykor csal, hiába mondja, hogy fiatalabbnak lát, csak a valóság számít. Engem is elért egy súlyos betegség, amit későn fedeztek fel, és ha nem kerülök másik orvoshoz, talán már nem lennék. Szerencse kell ahhoz, hogy az életen végigmenjünk. Ami pedig a pipázást illeti, olykor az is megvan, csak nem akartam pipaszóval fogadni.
Hogyan telik egy napja? Úgy tudom, rendszeresen fejt keresztrejtvényeket, olvas, házi mozizik…
Sok üres órám van. Ilyenkor valóban keresztrejtvényt fejtek, lapozgatom az újságokat és könyveket olvasok. Most épp az Ulyssest forgatom, ami egykor igazi botránykönyv volt. A modern technikához nem értek, így azzal nem tudom elfoglalni magam. Gyakran nézek filmeket is. Ha tehetem, az összes magyar alkotást megnézem, de sajnos kevés készül mostanság. Gazdaságilag nem kifizetődő a hazai filmgyártás.
Számtalan filmet rendezett, nemzetközileg elismert művésszé vált. Nem hiányzik a filmkészítés, a rendezés?
De igen. Ebből a szempontból rossz szakmát választottam. Az író vagy a festő öregkorában is tud dolgozni, de én hiába képzelek el egy filmet, nem tudom megvalósítani. Nagyon nagy pénzekről van szó, és nekem azt már nem adnak. Tudomásul vettem, de álmomban rendezek. Olykor nem jön össze egy helyszín, nem tudom a film végét, vagyis hibádzik valami. Ha megtehetném, akkor kisfilmeket forgatnék.
Apropó filmek. Mi a véleménye a mostani magyar filmgyártásról?
Ezen most gondolkodnom kell. Van még olyan? Manapság már mindennel lehet forgatni, telefonnal, bármivel, de az igazság az, hogy a magyar film 1945 óta nem tartja el magát. Addig is csak azért, mert a háború miatt kevés külföldi film jutott el hozzánk. Voltak fellángolások, de ez az igazság. Próbálom nyomon követni, de lassan nem lesz mit.
Akkor nézzük a nemzetközi filmgyártást! Van olyan külföldi kollégája, akire elismerően tekint, szereti a munkáját és minden alkotását megnézi?
Tarantino, mert ő bolond. Nagyon érdekes dolgok vannak a fejében.
Izgalmas élete volt: rengeteg kalanddal, szerelemmel, sikerekkel és kudarcokkal. Ön szerint meddig lehet élvezni és meddig megélni az életet?
Egyre tovább. A szemészorvosom azt mondja, a szemre kell a legjobban vigyázni, azt még nem lehet mesterségesen pótolni. Minden mást lehet. Szerintem
a gondoskodással lehet a fehér ember életét meghosszabbítani. Fura dolog ez az élet, szerencse kell hozzá, méghozzá nem is akármekkora. Én szerettem élni, a filmjeimmel több mindent meg is éltem, mint az átlagemberek. Mindenki szeret tagadni, az ember nem arra van, hogy bevallja a bűneit, pedig illene. A filmekkel pedig ezt lehetett.
Ritkán mozdul ki az otthonából, de ha megteszi és megismerik az emberek, hogyan viszonyulnak önhöz?
Ez sem most történt, de elmesélek egy történetet. Egy bevásárlás alkalmával odajött hozzám egy fiatal lány. Megismert, de nem a filmezés érdekelte. Megkérdezte, hogyan tartom formában magam, mert szerinte jól nézek ki. Én csak ránéztem, mire ő kedvesen rám mosolygott és ezt mondta: gratulálok a feleségének!
Háromszor nősült. A felesége harminc évvel fiatalabb önnél. Soha nem okozott problémát a több évtizedes korkülönbség?
A szerelem jópofa dolog. Közel jártam a hatvanhoz, amikor összekerültünk. Hatvanegy éves voltam, amikor megszületett a fiunk. Soha nem éreztük a hátrányát. Zsuzsi szülei viszont kicsit kiborultak. Ismertem őket, és amikor kiderült, hogy együtt vagyunk, nem fogadták jól. Nagy szerencsém, hogy kitartott mellettem. Neki köszönhetem az életerőmet, ha nem lenne velem, nem is tudom, mi lenne.
Elégedetten tekint vissza az életére? Van valami, amit megbánt vagy esetleg másképp csinálna?
Nem tekintek vissza, és nem is akarok. Ami elmúlt, elmúlt, nem elemzem. Biztos, hogy sok hibát elkövettem, de már úgysem lehet változtatni rajta. Az élet egy pillanat, de néha gondolni kell a gyerekeinkre is. Ha ügyvéd maradtam volna, akkor lenne mit hagynom rájuk. Bár a fiam szerint akkor is kilógna a hátsóm a gatyából. Négy gyerekem van, és úton a tizedik unokám. Igazából soha nem érdekelt a pénz, inkább élveztem az életet, nem halmozgattam a vagyont. Sokat utaztam, de például Indiát kihagytam, mert nem akartam a világ szegénységével szembesülni.
Mire vállalkozna még szívesen, ha nem korlátoznák a lehetőségek?
Végiggondolom! Igen, talán a Holdról látni a Földet. Valami olyan furcsát tennék, amilyen furcsa maga az élet…
