A Dunába akarták lőni Korda Györgyöt

Ön a lehető legrosszabbkor jött világra, hiszen beleszületett a második világháború borzalmaiba. Védett házban élt édesanyjával, édesapját munkaszolgálatra kötelezték. Kísérti még a múlt?

Még annyira kicsi voltam, hogy semmiféle jelentőséget nem tulajdonítottam az eltérő származásoknak. Zsidó? Keresztény? Fogalmam sem volt ezeknek a szavaknak az értelméről. A Pozsonyi úti védett házak jelentését sem értettem, és fogalmam sem volt, hogy miért kellett odamennünk édesanyámmal. Egy momentum az életem végéig elkísér: jöttek értünk, a gyerekekért a németek azzal, hogy elvisznek minket nyaralni. Amikor az unokahúgom és elém ért a sorozó katona, azt mondotta, „Betelt a létszám, ti majd holnap jöttök”. Az egész gyerekturnust belelőtték a Dunába. Másnap felszabadultunk.

Hogyan lett Klein Gyuriból Korda György? Miért éppen a Korda nevet vette fel?

Színművészetire jelentkeztem, ahol a harmadik rostán kiestem, de drága apám figyelmeztetett: ezzel a névvel nem fogok tudni a művészi pályán érvényesülni. Először Károlyi György néven mutatkoztam be, de ez sem tűnt túl szerencsés névválasztásnak, szaga volt a Károlyi vezetéknévnek. Ebből lett később Korda.

Gyerekkorában a nagynénjei kesztyű üzletben utaztak. Innen eredendő a ruházkodás iránti szenvedélye és az öltözködését jellemző kifinomultsága?

Semmi köze hozzá. A nagynéném hetven esztendőn keresztül vezette a kesztyűüzletét, amit én gazdasági célokra használtam fel. Randevúim előtt rendszeresen megcsapoltam a kasszáját, ha nem is tudta, de biztosan sejtette szegény, hogy rájárok a pénzére.

A beatzene térhódítása az ön műfajának, a táncdalstílusnak nem kedvezett. Ön hogy állt a beatzenével? Magában Beatlest dúdolt, de a közönségét Lady Karnevállal szédítette?

Való igaz, hogy én a táncdalműfajjal kezdtem el a pályámat, de az olasz dalokkal, amikhez azért komoly hangi felkészültség szükségeltetett, én már nem számítottam táncdalénekesnek. Lehet, szentségtörés, amit mondok, de a Beatles semmi jelentőséggel nem bírt a pályám szempontjából. Amellett, hogy nagyon élveztem a dalaikat, nem lettem a rajongójuk.

Hosszú pályafutása alatt nem próbálkozott más zenei stílussal, zeneszerzéssel, esetleg dalszöveg írásával? 

Soha nem éreztem késztetést, hogy akár dalt komponáljak, akár szöveget írjak, ezeket megtették helyettem mások. Boldog voltam, hogy remek szövegeket írnak nekem, amiket csak dalba kellett mondanom. Amikor a hatvanas években teret hódított az olasz hullám, Vándor Kálmán, aki olaszimádó volt, remek dalszövegeket írt nekem, amikkel tudtam azonosulni. Valószínűleg affinitásom sem volt a dalszövegíráshoz. Viszont majdnem operaénekesnek mentem, az Operaház taníttatott volna két éven keresztül, de túl sok mindenről kellett volna lemondanom az énekórák kedvéért.

Befutott énekesként Balázs Klárival duettben folytatta a zenei pályáját. Mit gondol, szólóban meddig maradt volna fent, mennyi lett volna a torkában?

Lehet, hogy a torkomban sok, de hogy kilencvennél tovább nem énekeltem volna az biztos! (Nevet.) A pályafutásom egy nagyon fontos állomása Balázs Klárival való megismerkedésem. Amikor találkoztunk, én akkor már körülbelül tizenöt éve a legnépszerűbb énekesnek számítottam, de a természet törvénye szerint a végtelenségig nem lehet fennmaradni az első helyen. Jönnek a fiatalok, az újak. Nem törvényszerű lecsúszni, de lejjebb menni az biztos. Mind a hangunk, mind a személyünk inspiráló hatással volt a másikra.

Ha egyszer a búcsú mellett döntenek, egy zenei korszak végleg lezárul?

Az biztos, hogy az a korszak, amit mi közvetítettünk a zenében, lezárult. Pontosan műfajilag nem tudom meghatározni, mert sem pop, sem táncdal, sem világzene, inkább mindenből egy kevés, amit mi képviselünk.

A neve összeforrt a pókerjátékkal. Pontosan mi a jó a pókerben? A blöffölés mámora? A pénz szaga? A férfiasság nélkülözhetetlen kelléke?

A póker és a férfiasság között semmi összefüggés nincsen. (Nevet.) A póker nem egy szerencsejáték, hanem egy sport. A legkeményebb sportok egyike, amihez ész, türelem, állóképesség kell, és természetesen az összes sport elengedhetetlen tartozéka: a szerencse.

Neve alatt futó szállodát üzemeltet a feleségével. Ha lebetegedne a recepciósuk, bátran beállhatna a pult mögé? Jól tudom, hogy télen csak azért nem zárnak be, hogy ne kelljen elküldeniük az alkalmazottaikat?

Simán beállnék és vinném a műszakot. Volt egy időszaka a szállodának, amikor mi vezettük a házat. Arra is gyakran volt példa, hogy én vittem fel a vendégnek a csomagját a szobájába. Való igaz, hogy a téli szezon gyengébben muzsikál és inkább ráfizetéses, és ahhoz, hogy ne zárjunk be, bele kell nyúlnunk a fellépti gá­zsinkba. Nem panaszképp mondom, örülök, hogy nyolc fiatalnak módomban áll az életét egyengetni.

Lánya Kanadában él. Az apai örömöket kevésbé tudta kiélvezni. Nem sajnálja, hogy az unokázás is végül kimarad az életéből?

(Hosszas csend.) Hát! Hogy mondjam? Lehet, hogy kimarad és biztos, hogy sok örömet okozna. Azért egy kis pótlás van. Van keresztgyerekünk, van a nevelt lányunknak egy fia, akit unokaként szeretünk, és most ott van a gyerekpótló, a két kutya, meg a macska. Ők is családtagok.

Nem gondolt arra, hogy idővel kineveli a zenei utódát?

Nem, erre én nem vagyok alkalmas. Ilyen szempontból eléggé válogatósnak tartom magamat, és képtelen lennék kompromisszumot kötni. Ha valaki nem elég tehetséges, még fizetség ellenében sem tudnám egyengetni a szakmai pályáját. Furcsán hangozhat, de tény: Klárika sem maradhatott volna mellettem, ha nem ilyen tehetséges. A feleségem lenne, de nem a partnerem.