Stefani Joanne Angelina Germanotta nem arról híres, hogy hetente nyilatkozik az újságíróknak, pedig lenne rá igény: Lady Gaga (művésznéven) napjaink egyik legnagyobb sztárja a legnézettebb, legolvasottabb médiumok között válogathatna. Mi egy zágrábi lapban olvashattunk egy vele készült interjút.
Három éve, a Born This Way megjelenése előtt azt nyilatkozta, ez az album megváltoztatja a zene világát. Sikerült?
Maradjunk annyiban, hogy nem egy mindennapi mű volt az. Tulajdonképpen nem is annyira az enyém lett, mint inkább a tisztelőimé. Az ő leveleik, üzeneteik inspiráltak a világ megváltoztatására. Megosztották velem életük fájdalmasan szomorú történeteit, s tudatosították bennem azt, hogy megváltójuk lehetek. Talán az is vagyok…
Novemberben megjelenik az újabb album, az Artpop, azt is forradalomnak szánja?
Annyi biztos, hogy más lesz, mint a többi, de hát ez is a művészet egyik lényege. Ha nem tudsz mindig egy kicsit mást alkotni, folyamatosan megújulni, akkor nincs keresnivalód benne.
Korábbi stylistja, Nicola Formichetti pont erre a folyamatos „megújulási kényszerre” unt rá. Azt mondta, hogy Lady Gaga naponta tizenkétszer öltözik át, ami még egy modelltől sok lenne…
Nicolát imádtam, de most, hogy már nincs mellettem, elvagyok nélküle is. Átöltözni, vagy levetkőzni azon a pályán, amin én mozgok abszolút kötelező. Nem csak azért, mert a közönség elvárja ezt tőled, hanem azért is, mert az ilyesmi szintén a folyamatos megújulás része, mondhatnám úgy is, hogy egy veled született hajlam, ami mássá tesz, és kiemel a tömegből.
A régi időkben a Lady Gagához hasonló „jelenségeket” polgárpukkasztásnak nevezték…
A régi időkben lehet, de ma már egészen egy más korban élünk. Hál’ Istennek nem vagyunk egyformák, és aligha vitatható az, hogy borzalmas lenne, ha azok lennénk. Egyébként is, mi az, hogy polgárpukkasztás?
Például az, hogy Lady Gaga hatvanezer dollárért Japánból rendel 27 koi pontyot az akváriumába…
Nocsak! Tudja, ez úgy van, hogy ha sztár vagy és unatkozol, halakat rendelsz Japánból, hogy szórakoztassanak. Nekem otthon van egy nagy akváriumom, abban halak szoktak úszkálni, és van, akit megnyugtatnak. Például engem is a koi pontyok. Mi itt a baj? Az áruk? Hadd legyen az az én gondom. Azzal sem szoktam hivalkodni, ha jótékonykodok, de az sem tartozik a világra, hogy ha vásárolok magamnak valamit.
Hiányzott a nyüzsgés, amikor februárban csípőműtét miatt pihennie kellett?
Csöppet sem, jól éreztem magamat, teljesen feltöltődtem, jutott végre idő arra is, hogy átgondoljam az életemet, s azt is megértettem, hogy a hírnév nem az, ami miatt a földön vagyok. Jó volt átérezni, hogy nem kell kimennem az utcára, a tömegbe azért, hogy azt érezzem, hogy élek.
Ugyanakkor viszont hiányoztak a fellépések, az éneklés és a tánc. Ha nem vagyok a színpadon, az olyan, mintha nem is élnék. Ha viszont kiállok oda, pontosan tudom, hogy csak odatartozom.
Lady Gagáról azt tartják, hogy arrogáns és fölényes...
Szerintem inkább az a helyzet, hogy a sikeres embernek rengeteg az irigye. Márpedig én sikeres vagyok. Tisztelőim szupernőnek tartanak, s könnyen meglehet, hogy szupernő is vagyok. Beyoncé egy alkalommal megkérdezett, honnan az a sok eredeti, jó ötlet, amik a fellépéseimet egyedivé teszik. Mondtam neki: egyszerű, én ilyen vagyok.
Nemrég egy tévéinterjúban megemlítette, hogy a szerelemben minden irányba nyitott. Tényleg lefeküdt már nőkkel is?
Tényleg, nincs miért tagadni ezt. Szeretem a csajokat is, de nem azért mondom ezt, hogy sokkoljam az embereket, hanem azért, mert ez az igazság. Korábban eljártam leszbikus klubokba is, mert azok a nők sokkal bátrabbak és szabadabbak a kapcsolatteremtésben és a szexben is, mint a férfiak. Igazán csak akkor szerettem bele egy férfiba, amikor megismertem egyet, aki olyan erős, mint a lányok.
Kolléganőivel milyen a viszonya? Igaz, hogy Christina Aguilerát gyűlöli?
Ugyan már. Amikor még nem voltam híres, Christina lehet, hogy nem volt a példaképem, de mindenképpen inspirált. A hangja mindenképpen szélesebb skálájú, mint az enyém, s ilyen értelemben ő nagyobb művész nálam. A lényeg azonban az, hogy nekünk semmi bajunk nem volt és nincs is egymással, a viszályról szóló dolog csak újságírói kacsa. A művészvilágból egyébként Jeff Koons, Robert Wilson és Marina Abramovich azok, akiket barátomnak nevezek.
És ki az, akit nem tart arra érdemesnek?
Például Miley Cyrus. A kicsi túlságosan el van szállva magától. Nyilván azért, mert ő még csak húsz éves, de meg kellene tanulnia, hogy az nem érdem, csak a jelen. Azt sem értem, hogy miközben folyamatosan engem majmol, miért kell közben még hülyeségeket is nyilatkoznia rólam. Persze, ez az ő baja. Természetesen el tudom képzelni, hogy egyszer majd felnő, de azt is, hogy soha.
Ki a legjobb pasi, és a legjobb nő, akit ismer?
– A pasik közül nem vitás, hogy Jeff Koons áll hozzám legközelebb. Olyan, mintha ő és én egyazon idegen bolygóról érkeztünk volna a Földre. Jeff óriási barát, és én imádom. A nők közül Beyoncé a legcsodálatosabb ismerősöm. Bármikor szívesen dolgoznék vele együtt, mert az nagyon jó, de sajnos Bey túlságosan is elfoglalt.
