Demjénék kiakadtak az állami kifosztás tervén

„Huszonöt százalékkal megsápolnák a ­szerző­ket anélkül, hogy akárkivel is egyeztettek volna erről” – kelt ki magából Németh Alajos, azaz Lojzi, a népszerű Bikini együttes vezetője, aki negyvenéves pályafutása alatt slágerek tucatjait alkotta.

Zenei berkekben nemrégiben robbant a hír, az Országgyűlésben olyan törvénymódosítást nyújtottak be, amelyet ha megszavaznak, a szerzők magánmásolási jogdíjainak huszonöt százaléka állami kézbe kerül. Mindezt úgy, hogy nemcsak a szerzőkkel, de a ­jog­díjaikat kezelő Artisjusszal sem egyeztettek.

– Körülbelül tízezer emberről és rengeteg pénzről van szó, a bőrünkön érezzük majd a változást. Elképesztő! – magyarázta Lojzi. – Utoljára a Pásztor fiúk csinálták ezt a Múzeumkertben – utalt a Pál utcai fiúkból jól ismert einstandra Bródy János.

– Azt is hallottam, hogy a külföldi zenészek jogdíjait is államosítani akarják. Nem vagyok jogász, de gyanítom, hogy ez azért ­bele­ütközhet jó pár jogszabályba. A lányom most kérdezte meg: „Mit jelent ez, apa?” Elmagyaráztam, hogy körülbelül olyan, mintha megkérdeznék, hogy a fizetésemből szoktam-e segíteni másokon. Ha azt mondom, igen, akkor azt mondják, jó, ezt a részt mi elvesszük, és majd mi segítünk. Elképesztő! A jogdíj a mi fizetésünk, a munkánk gyümölcse. Kizsebelnek minket!

Balázs Fecó sem csomagolta sztaniolba véleményét. – Fel vagyok háborodva! Nem tudom, miért megint minket találnak meg a nadrágszíj-húzogatással. Ki vagyok akadva. A petíciónkat rengetegen aláírták, prominens személyek is, reméljük, eljut a megfelelő helyre, és meghallják a kiáltásunkat – háborgott az énekes.

A tiltakozást tegnap néhány óra alatt több száz művész – zenész, író, filmes, színész – írta alá, köztük Demjén Ferenc, Dunai Tamás, Geszti Péter, Keresztes Ildikó, Kiss Tibor, Koncz Zsuzsa, Lovasi András, Németh Alajos, Pély Barnabás, Sebő Ferenc, Szalóki Ági, Szikora Róbert, Király Levente és Zsédenyi Adrienn.

A tervek szerint a magánmásolásért járó jogdíjak huszonöt százalékát a Nemzeti Kulturális Alapba terelnék át, ahol saját körben döntenének a sorsáról. Ezt a pénzt jelenleg a szerzők, előadók, kiadók egyesületei gyűjtik be és osztják fel a jogosultak ­között, demokratikusan elfogadott szabály szerint. A petíció így fogalmaz: „A jogdíj a szerzők, előadók fizetése. Egyedül a mi jogunk, hogy döntsünk e pénzek sorsa felől.”

Még több hírért kattintson Facebook oldalunkra!