Meglepő titkot tárnak fel a halott díváról előkerült dokumentumok

1962. augusztus 5-én, 36 évesen halt meg Marilyn Monroe, aki – az akkori idők számos prominens személyiségéhez hasonlóan – az FBI megfigyelése alatt állt. Tudták, mikor mit csinál, kikkel áll kapcsolatban, mit nyilatkozik, és nem utolsósorban azt, hogy vannak-e kommunista kapcsolatai, kémkedik-e.

Sajnos, minden jel arra mutat, hogy a most megnyílt aktákat is „átszerkesztették”: csak utalások vannak arra, hogy a kultikus szépség pályája csúcsán kikkel barátkozott és kikkel volt ellenséges viszonyban. A legtöbb jelentés egy halála előtti mexikói utazásról szól. A kor közismerten baloldali beállítottságú aktivistája, Frederick Vanderbilt Field volt az idegenvezetője, akit dúsgazdag családja radikális nézetei miatt kitagadott. Ám mint kiderült, nem csak a barátságuk miatt kezdték figyelni ügynökök a színésznőt.

MM, a szőke szajha

A jelentésekhez fűzött széljegyzetekből egyértelműen kiviláglik, hogy ez a barátság csak ürügy volt az ügynöki „díszkísérethez”. Edgar Hoover, az FBI mindenhatója ugyanis már akkor szívből gyűlölte Marilynt, amikor az elnök, John Kennedy ágyasa lett. Természetesen az ő ötlete volt, hogy a kor legnagyobb hollywoodi sztárját figyelni kell. Magánjellegű társalgások során Hoover csak „szőke szajhaként” emlegette a színésznőt, aki „meggyőződéses komcsi, és régen börtönben lenne a helye”, de nem tehet ellene semmit, mert „befolyásos barátja odavan érte”.

Mondani sem kell, hogy a „meggyőződéses komcsiból” alighanem semmi sem igaz. Az alaposan bepoloskázott mexikói utazás beszámolóiból legalábbis az derül ki, hogy a színésznő ugyan csodálja hazája polgárjogi harcosait, híve a  feketék egyenjogúságának, csodálja Kínát és megveti a MacCarthy féle kommunistaüldözéseket, de ezzel a sztárvilágban sem volt egyedül.

– Rajtam és a feleségemen kívül Marilynnek egyetlen baloldali hitvallású barátja sem volt – írta egy, a most nyilvánosságra hozott FBI-akták közül előkerült levelében nővérének Field. – Nagyon szerettem volna őt „megtéríteni”, de nem ment. Tulajdonképpen nem is értette, miről beszélek, amikor a baloldaliságról volt szó köztünk…

Hoover, a patkány

Hooverről és az utána kémkedő ügynökökről azonban Marilyn mindent tudott. Az FBI-vezérről neki is megvolt a véleménye. „Undorító patkánynak” nevezte, s azt tényleg meggyőződéssel vallotta, hogy a hozzá hasonlókat „irtani kell”, mert annyira „elvakultak a gyűlölettől, hogy csak ártanak a hazának” – vallotta Marilyn, de mint az aktákból kiderült, ezen az alapon nem tehettek ellene semmit, hisz akkor fél Hollywoodot lecsukhatták volna hasonló vélekedés miatt.

Egyértelmű, hogy a színésznőről készült feljegyzések aktái az FBI számára is kínosak lehettek. Legalábbis erre utal az, hogy amikor a múlt év elején, a titkosítás leteltével, az egykori filmsztár és szexszimbólum halálának ötvenedik évfordulóján az Associated Press hírügynökség kikérte őket, a szövetségi nyomozóiroda közölte, hogy már nincsenek a birtokában. Azt állították, hogy az iratokat az ilyen típusú dokumentumok végső nyughelyére, a marylandi Nemzeti Levéltárba küldték át. Ott azonban szintén nem tudtak semmit a keresett dokumentumokról.

Most, hogy a filmcsillagról tárolt adatok egy része végre előkerült, kiderült, hogy külföldi kémelhárítás címszóval került nyilvántartásba. Az akták erőteljesen megkurtított változata a nyilvánosság számára is hozzáférhető a nyomozóiroda honlapján, amelyen időről időre közzéteszik a hírességek, kormányhivatalnokok, kémek és bűnözők adatait.

Ki ölette meg?

Monroe aktája 1955-ig nyúlik vissza, és elsősorban utazásai-ra, kapcsolataira koncentrál, lehetséges baloldali nézetek, illetve kommunista kötelékek után kutatva. Az akta egészen a halála előtti hónapokig köve-ti nyomon a színésznő életét, számos új adatot, és olyan utalást tartalmazva, amelyek a Norman Mailer által írt Monroe-életrajzban is helyet kaptak: a könyv azon felvetéseket járja körül, amelyek szerint a filmcsillagot a kormány ölet-te meg.

Monroe halála kapcsán két nagyszabású nyomozást folytattak: egyet közvetlenül a tragédia után, majd 1982-ben a Los Angeles-i államügyészi hivatal is beleásta magát az ügybe. A második vizsgálat során átnézték az összes hozzáférhető nyomozási jelentést, köztük az FBI által a halál körülményeiről készített aktákat, amelyek a hivatal szerint már „erősen cenzúrázottak” voltak.

A színésznő boncolását végző Thomas Noguchi szerint valószínűleg soha senki nem fogja megtudni Monroe halálának pontos körülményeit. Egyedül talán az eredeti FBI-akták és a színésznő barátaival készített bizalmas, soha nyilvánosságra nem hozott interjúk segíthetnének a teljes igazság felderítésében – írta  a szakember 1983-ban megjelent memoárjában.