Benkő Dániel végrendelkezik

Zenésznek neveltek, hegedültem, gitároztam, majd lantoztam. Nekem kínálta fel a sors, hogy Bakfark Bálint teljes életművét feldolgozzam és közkinccsé tegyem, amit a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével honoráltak. A kutatásaim közben kénytelen voltam felhalmozni a saját szalonomban a világ egyik legegyetemesebb szakirányú kotta- és könyvanyagát, hangszergyűjteményét és hangzó anyagát. Ez egy kulturális örökség, nem vagyok hajlandó elinni vagy elherdálni. Mind a száz lantot és gitárt megőrzöm, a szakmai utókor kapja meg a teljes anyagot, egy kuratóriumot hoznék erre létre – mondta lapunknak Benkő, aki természetesen gyermekeiről sem feledkezik meg testamentumában.

– Ingó és ingatlan vagonomat a lányaimra hagyom. Van egy oktatótermema Svábhegyen. Dalma lányom Rómában van, ő talán majd átalakítja a régi művészeti szalonok mintájára. Párizsban él a másik lányom, a Sorbonneon végzett – tette hozzá a lantművész.

Benkő már a temetéséről is elgondolkodott.

– Lenyűgözött, amikor Delhiben Indira Gandhi temetésének tanúja voltam. Egy szekérre felpakoltak szantálfát, és azon égették el a testét, igazán szép volt. Nem szeretném, ha emberi maradványaim a konyhaszekrény tetején lennének, de azt sem, ha a Himaláján. Ezt aberrált dolognak tartom.