Alszunk – ez a felirat köszöntötte hétfő délelőtt a Bors munkatársait az X-Faktor nyertese, Oláh Gergő szülei házának ajtaján. Mivel a boldog család hétfő hajnali öt körül ért haza a Nógrád megyei Karancslapújtőre, nem csoda, ha türelmet kértek.
Lapunk újságírója és fotósa is félve kopogott be a kétszobás kis takaros otthonba. A boldog família éppen akkor ébredezett, és rögtön a cetli magyarázatába kezdett.
– Vasárnap már reggel fél nyolckor beállítottak a szomszédok, hogy gratuláljanak, pedig akkor még csak a fináléba jutott be a fiú – mesélte Oláh György, Gergő apukája, aki fiának köszönhetően híresség lett falujában.
A szülők és a győztes kishúga, a tizennégy esztendős Dzseni, miután kikeltek az ágyból, első dolguk az volt, hogy visszanézzék az interneten a finálé utolsó, legörömtelibb perceit.
– Még most sem hiszem el, hogy az én kisfiam győzött. Talán sosem fogok hozzászokni a gondolathoz, hogy Gergő sztár lett – csóválta a fejét könnyes szemmel Rózsika, aki annak idején folyton arról álmodozott, majd egyszer az ő fia is győztesként áll az „aranyesőben”, az X-Faktor színpadán.
– Amikor tavaly Kocsis Tibor az első helyen végzett, és hullott rá a sok aranykonfetti, azt kívántam, bárcsak Gergő állhatna ott egyszer. Hányszor visszanéztem Tibit! A fiamat is ezerszer vissza fogom – vallotta be az asszony. Rózsika azt sem titkolta, hogy a stúdióból az aranyesőből is vittek haza emlékbe.
– Teletömködtem vele mindkét zsebemet, aztán megmutattam Gergőnek, de kinevetett – mondta szégyenlős mosollyal az arcán Dzseni, a kishúg. A család boldogan újságolta, hogy mennyi segítséget kaptak a falu lakóitól, ismerősöktől, sőt még idegenektől is.
– Pár héttel ezelőtt felhívott minket egy spanyolországi magyar, aki ötezer forintot küldött nekünk. Abból sok SMS kitellett – mondta meghatódva Rózsika, aki nem akarta, hogy az emberek csak azért szavazzanak a fiára, mert anyagi helyzete nem volt túl rózsás.
– A döntő után, a buliban odajött hozzám egy szakállas férfi, kérdezte: tényleg olyan mély szegénységből jön a Gergő? Én meg rávágtam, nem! Igaz, volt olyan, hogy egy nap csak vajas kenyeret tudtunk enni, de az is étel. Dolgoztunk mi mindig, világéletünkben – kérte ki magának az édesanya.
Az Oláh család tisztában van vele, hogy a győzelemmel egy új élet jár, így fiuk körül sok minden megváltozik.
– Gergőék felköltöznek Budapestre, mi itt maradunk. Nem szeretem Budapestet, nekem túl nagy. De ha bármire szükségük lenne, hozzánk mindig fordulhatnak, mi segítünk nekik. Mindig támogatni fogjuk őket – törölgette könnyeit Gergő édesanyja.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.