Gönczi Gábor háromszáz esküvőn vendégeskedett vagy játszott Smile nevű zenekarával. Könyvében feltárja az esküvői biznisz svindlijeit, piszkos játszmáit, és betekintést enged a celebmenyegzők titkaiba.
„A kivetítőt elfoglalta a Chumbawamba, és már-már koncerthangerőn elindult a Thubtumping című részeges házibulidal, amelyben a szöveg szerint egy Danny nevű alkoholista egyszerre akar whiskyt és vodkát vedelni, és ha lehet, mindezt egy slukkra, hogy alaposan berúgjon, viszont ettől egész nap vizelnie kell. Micsoda választás!
A násznép hangos nevetéssel, tapsviharral, füttyszóval és üdvrivalgással köszöntötte a szokatlan zenei csemegét, és persze a hatalmas léptekkel az anyakönyvvezető elé vágtázó ifjú párt. Szépek voltak, vidámak és boldogok, igyekeztek minden irányba körbenézni, és egy laza fejbiccentéssel szinte mindenkit egyesével üdvözölni.
Anikó mosolya kétszer körbeért a termen, Lacié pedig arra a huncutsággal vegyes magabiztos ábrázatra emlékeztetett, amelyet James Bond szokott magára ölteni, miután megmentette az emberiséget, és egymilliárdot érő luxuskocsijából kiszállva a film végén még besöpri az érte bármikor meghalni kész Miss Moneypenny szerelmes pillantásait is. (…)
(…) Danny boy még ki sem itta az utolsó whiskysüvegét, mire a pár végigért a termen. A videoklipet lekeverték, csend lett. Marsi Anikó és James Bond ott állt a luxushotel spontán asztali oltára előtt. Aki járt már esküvőn, tudja: kétféle anyakönyvvezetői okosság létezik.
Az egyik hosszú felsorolással kezdődik, amelyben megtudjuk, miért jó, ha két ember egymásra talál és miért nem jó, ha nem. Hogy miért jó együtt, és miért nem jó külön. És hogyan kell szeretni ahhoz, hogy azt a másik is érezze, és hogy ezt nem szabad elrontani, mert különben a másik talál majd egy másikat, akivel majd azt érzi, hogy milyen jó együtt, és már nem jó külön.
És akkor kezdődik minden elölről. Ez tehát az egyik megoldás. A másik valójában egy előjáték nélküli orgazmus, ahol rögtön kiderül az igazság. Hogy jól meggondolták-e, és hogy akkor igen vagy nem. Önök szerint Laciék melyiket választották? Hát persze, hogy ez utóbbit, így mire felfogtuk, hogy ők ott ketten házaspár, már a hitvesi csók is elcsattant, és kezükben volt a pezsgőspohár. (…)
(…) Néha meglátogatom őket Siófokon. Páratlan idill veszi körül őket: Anikó, Laci, a két gyerkőc, egyikük anyukája és a másikuk apukája olyan harmóniában, külső és belső békében élnek együtt, ahogyan hollywoodi filmeket szokás befejezni. Olyan az életük, amilyen az esküvőjük is volt: bohém, laza és vicces, mindenféle feltűnés és rongyrázás nélkül.”
(Folytatjuk)
