Stohl András saját szemével látta, hogy mi folyik a rácsok mögött. Ezekből az élményekből táplálkozik Szalai Vivien új könyve a magyar börtönökben zajló sokkoló eseményekről.
Stohl egy börtönben ült Ramil Safarovval, a baltás gyilkossal. Természetesen még nem tudhatta, hogy a bűnöző kiadatása diplomáciai botrányt kelt. Ennek tudható be, hogy kissé felületesen kezelte a tényeket, így az azeri tettest grúznak titulálta, örmény áldozatát pedig azerinek.
„Az egyik rab, nevezzük S.-nek, grúz, a bűncselekményének elkövetésében ez is nagy szerepet játszott. Azt hiszem, katonatiszti iskolába járt Magyarországon, és a kollégiumban sikeresen összerakták egy azerivel. E két nemzet fiai meglehetősen nehezen viselik egymás társaságát, bizonyítják ezt az országaik közötti incidensek is. Na, ők sem jöttek ki jól. S. tehát elballagott egy boltba, oszt vett egy baltát.
A szobatársa meg egy vita közben elvesztette a fejét, a szó szoros értelmében. Ezért a meglehetősen durva cselekményért S., kapaszkodjatok meg: harminchárom évet kapott, kedvezmény nélkül. Már hat éve egy bekamerázott magánzárkában tengeti az életét, és állítólag egész jól viseli.
Néhány szó S. paramétereiről. Úgy két méter magas, százhatvan kiló tiszta izom, elképesztően nyugodt, szinte semmivel sem lehet kihozni a sodrából. Civilben kiképzett kommandós volt, szóval szinte a kisujjában van a gyilkolás. Azt mondtam: szinte, mivel az ítélet meghozatala után a Venyige utcai börtönben kezdte meg rohadását a szűk falak között, és hívő muzulmán lévén napközben többször imádkozott.
A muzulmán az imát imaszőnyegen hajtja végre, számára a szőnyeg szent. Most pontosan nem tudom, hogy egy butuska fegyőr levizelte vagy leköpte vagy csak beletörölte a lábát, de felébresztette az állatot S.-ben, ahogy azt anno a szobatársa is tette.
Egy itteni őr elmondása szerint tizenhat fegyőrt szórt szét egy pillanat alatt úgy, hogy komolyabb baja egyik őrnek se legyen, csak megmutatta, hogy lehetne. Az az őr sem kicsi, aki ezt a történetet elmesélte, s bevallotta, hogy S. az egyetlen, akitől fél.”
