Szerelmes szívtiprók 2. rész - Pár nap múlva jelennek meg nyomtatásban Richard Burton naplói, amelyekből kiderül, hogy a walesi színészt milyen szenvedély fűzte Elizabeth Taylorhoz. Csakhogy nem az ő viharos kapcsolatuk a hosszú, boldog szerelem mintapéldája.
A végzet asszonya
A plátói szerelem tökéletes példája volt Marlene Dietrich és Ernest Hemingway vonzalma. A német végzetasszony és az író 1934-ben ismerkedett meg, és azonnal egymásba bolondultak. Ám a Maria Riva, Marlene Dietrich lánya révén pár éve nyilvánosságra került Hemingway- levelekből kiderül: csak plátói kapcsolat volt közöttük.
„Azt hiszem, ideje, hogy megmondjam Neked: állandóan Rád gondolok. Többször elolvasom a leveleidet, és kiválasztott emberekkel beszélgetek Rólad” – írta Hemingway. A sorokból az is kiderül, hogy kölcsönösen csodálták egymást. Dietrichet elbűvölte Hemingway vibráló egyénisége, és az író úgy tekintett a színésznőre, mint kora legerősebb egyéniségű asszonyára. De miért nem alakult közöttük fizikai kapcsolat? Hemingway egyik leveléből úgy tűnik, Dietrich döntött így: „Marlene, jól tudod, hogy szeretlek. De Te hoztad ezt a döntést, nem én” – írta. Hemingway életrajzában közölték egy másik levelét, amiben ezt írta: „1934-ben szerettünk egymásba, de soha nem feküdtünk le egymással. Hihetetlen, de így van…”
Csakhogy ennek ellenére féltékenység tört rájuk, ha veszélyeztetve látták kapcsolatukat. Például akkor, amikor Dietrich megtudta, hogy Hemingway Ingrid Bergmannal flörtöl. „Légy dühös, amiért csak akarsz, de ne felejts el. Kislány, Te vagy az egyetlen a világon, és soha nem lesz más, és nagyon egyedül érzem magam ezen a világon, amikor haragszol rám” – volt Hemingway válasza.
A színésznő unokája csodálatosnak tartja, hogy Dietrich és Hemingway szerelme nem lépett túl a szavakon, az intimitás ilyen fokára tudtak eljutni anélkül, hogy szeretőkké váltak volna. „Szerelemvolt közöttük, nem szex.”
Mindent Aváért
Az ünnepelt színésznő, Ava Gardner és a híres énekes, Frank Sinatra viharos románca 1949 vége táján kezdődött. Sinatra annak idején még gyermekkori szerelmével, Nancyvel élt házasságban, akivel három gyermekük született. Bár Sinatrának voltak kisebb botlásai, mindig visszatért a családi tűzhelyhez és házasságuk sziklaszilárdnak látszott.
Ava Gardnerrel az évek során többször is keresztezték egymást útjaik, de Ava beképzelt és arrogáns fickónak tartotta. A Gentlemen Prefer Blondes 1950-es New York-i színházi előadásán azonban valami megváltozott közöttük, és ellenállhatatlan vonzalom parázslott fel, ami mindkettőjüket magával ragadta. NewYork-i és Los Angeles-i találkáik egész Amerika legkedveltebb pletykatémái voltak. Frank Sinatra ezúttal nem tért vissza bocsánatkérően családjához, és felesége is megelégelte a helyzetet. Válásuk az 50-es évek erkölcsös közhangulatában nagy vihart kavart. Bár a sajtó sárdobálása nem ismert mértéket, Ava Gardner hűvös kívülállással fogadta az eseményeket. Frank sok mindent feláldozott szerelmükért, az otthonát, a családját, az anyagi biztonságot, és ahogy a dolgok rosszra fordultak, csak még inkább függött Ava Gardnertől és kettőjük kapcsolatától. Ava azonban nem csak a jóban, de a rosszban is társa maradt, s 1951-ben egybekeltek.
Házasságuk első éve viharosra sikerült, első házassági évfordulójukat egy szafarin ünnepelték, ám Frank akkor már unta magát, és nem is keveset veszekedtek az úton. Útjaik tulajdonképpen már 1953-ban különváltak, de csak 1957-ben mondták ki a válást. S bár nem tudtak együtt élni, ők voltak egymásnak az örök szerelem, kapcsolatuk halálig tartó maradt.
