Csukás István a világ egyik legboldogabb emberének tartja magát. Az író örömének egyik oka, hogy még életében elneveztek róla egy iskolát és egy színházat is.
Mit szólt, hogy kikerültek a művei az új Nemzeti Alaptantervből?
- Szomorú vagyok, mert úgy gondoltam, hogy amit az elmúlt 20–30 évben alkottam, az jó, és szeretik a gyerekek. Annyi a vigaszom, hogy a kicsiket nem érdekli, a mese benne van-e valamilyen nyomtatványban vagy nincs, mert eddig is és ezután is fogják olvasni a könyveimet, meg nézni a filmjeimet és színdarabjaimat. Vigasztal még az is, hogy írtam egy gyermekfilmet Berosált a rezesbanda címmel, és hosszú évek után végre pénzt is kaptunk rá. Nyáron le is forgatjuk, ami nagyon nagy dolog, mert több mint tíz éve nem volt ilyen lehetőség Magyarországon.
Másik örömöm, hogy a színházak is foglalkoznak velem, kettővel is tárgyalok arról, hogy színpadra viszik egy-egy darabomat.
Ennyi év írói tapasztalatával a háta mögött kinek a véleményére figyel?
- A gyerekekére. Amikor csak tudom, tartom velük a kapcsolatot. Ma már csak hozzájuk megyek el író-olvasó találkozóra. Örömmel nézem, hallgatom őket és tanulok tőlük, mert a gyerekek nyelvalkotó zsenik is. Még szabadon bánnak a nyelvvel, kifordítják, befordítják, összeragasztják. Én ebből, mint író nagyon sokat tanulok.
Mit szól az internet és a számítógép térhódításához?
- Nem haragszom sem az internetre, sem a filmekre, mert úgyis mindennek az alapja a könyv, hiszen mindent meg kell írni. Örömmel látom, hogy olvasnak az emberek, a könyv varázsa meg fog maradni, ki lehet nyitni, zsebre lehet tenni, nem kell hozzá áram, sem képernyő.
Családjáról szinte semmit sem tudunk...
- Kíváncsiak a magánéletemre, de én erre azt szoktam mondani, mindig arra kéne figyelni, amit csinál az ember, így nálam is inkább a műveimre. Egyszerűen élek, szorgalmas vagyok, ma is dolgozom, egyszerűek a szokásaim, nincsen semmilyen szenzáció ebben. Vannak persze nekem is passzióim: az egyik a főzés, a másik kedvtelésem pedig az olvasás. Hétéves korom óta egyfolytában olvasok, mert ez engem szórakoztat és kikapcsol.
Népszerű íróként könnyen meg lehet élni?
- Mindig nehéz volt. Azaz igazság, hogy költő is vagyok, még ma is írok verseket, na abból meg végképp nem lehetne megélni. A filmdarabokból már lehet egy kis pénzt keresni. A többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon nagy szegénység van az írók között. Azt tanácsolom a fiatal íróknak, menjenek el dolgozni, hogy ne legyen anyagi gondjuk, ráadásul emberek között munkálkodva könnyebb megismerkedni a világgal.
Számtalan elismeréssel kitüntették már, van olyan díj, amit még szeretne megkapni?
- Nincs. Sőt két dologra nagyon büszke vagyok. Az egyik az, hogy még az életemben iskolát neveztek el rólam a Teskán nevű faluban, Zalaegerszeg mellett. A másik, hogy Balatonszárszón egy színház viseli a nevemet. Úgy gondolok erre, hogy ez már kicsit a halhatatlanság jele. Ha nyáron lent vagyok Szárszón, akkor minden reggel el szoktam menni, hogy megnézzem meg van-e még a Balaton – meg van a Balaton különben –, és meggyőződöm arról is, hogy a színház is a helyén áll még. Minden kitüntetést megkaptam már, mégis a gyerekek szeretete a legértékesebb, legalábbis számomra.
