Sármos musicalsztár, operetténekes, lázadó ro-cker, és első operabemutatójára készül. Dolhai Attila sok alakítását láthatta a közönség, ma arról olvashatnak, hogyan teljesít az apaszerepben. Hűséges hősszerelemes 4. rész
Dolhai Attilának és feleségének, Viktóriának három kislánya született: Luca, Emma és Anna. A büszke apa mindhárom gyermek születésénél jelen volt, ragaszkodott az apás szüléshez, még akkor is, ha – mint mondja – első alkalommal leginkább csak ügyetlenkedett.
– A nők azt akarják, hogy a férfiak is érezzék azt, amit ők egy terhesség alatt, de persze ez lehetetlen. A leendő apukák maximum meg tudják simogatni a hasukat, de nem tudják átérezni azt, amit a kismamák. Én a szülésnél is ott akartam lenni Viki mellett, bár bevallom, első alkalommal borzasztó ügyetlen voltam. Csak tébláboltam, azt sem tudtam, mit csináljak vagy hogy tudok-e bármiben segíteni. Aztán amikor a kezembe vettem Lucát, akkor minden megváltozott.
Eufórikus élmény volt. Nem is emlékeztem utána a részletekre. Az mesélték, én vágtam el a köldökzsinórt, de a nagy boldogság miatt ez nem ragadt meg az emlékezetemben. A másik két lányom születésekor már volt velünk egy szülésznő, aki nekem is elmondta, mikor mi történik, és mit tudok tenni. Így már végre fontosnak éreztem magam.
A színész-énekes szerint apa és gyermek kapcsolata még magasabb szintre emelkedik, amikor a férfiak már enni adhatnak a kicsinek.
– Amíg a gyerekek anyatejet kapnak, addig az anyjuk számukra a minden, tőle kapják a táplálékot, a legtöbb apukának pedig csak a fürdetés marad. Amikor először enni adsz a gyerekednek, az gyönyörû élmény.
A kislányok számtalan boldog pillanatot szereznek a szüleiknek. Arról nem is beszélve, hogy mindhárman fogékonyak a zenére, édesapjuk legnagyobb örömére. – Luca zongorázni tanul, de ha leül a hangszer elé, akkor a másik két testvére is azonnal ott terem, érdekli őket a dolog – büszkélkedett a színész. – Ráadásul mindhárman gyönyörűen énekelnek.
Attila és a felesége is egyaránt kiveszi a részét a gyereknevelésből. – Alapvetően szigorú apa vagyok, de nem olyan következetes, mint Viki. A tanulásban mindig ő segít a lányoknak, de reggelente én viszem őket iskolába vagy óvodába. Fontosak számomra a reggeli beszélgetések a kocsiban, mert esténként a munkámból adódóan sokszor későn érek haza, amikor ők már alszanak.
(Folytatjuk)
