Több mint negyven éve áll a színpadon, közel négyszáz filmben játszott. Egy élő legenda, 73 évesen is talpig férfi. Sorozatunk befejező részében a mindennapjairól mesél olvasóinknak.
Koncz Gábor a mai napig aktív életet él, az Új Színházban és a József Attila Színházban is rendszeresen játszik. Szabadidejében vadászik, lovagol és alig várja, hogy motorcsónakját az idén először vízre tegye. Nagyon mély és szoros kapcsolatot ápol lányaival. Nagyobbik gyermeke, Tekla ragaszkodott ahhoz, hogy édesapja közelében lakjon. Regina lánya ugyan Budán él férjével, de a híres édesapa vele is gyakran találkozik. Főleg mostanában kap kiemelt figyelmet a kisebbik lány, hiszen hamarosan egy unokával ajándékozza meg a színművészt.
– A minap azzal hívott fel, hogy székely káposztát kíván. Boldogan készítettem el neki – mesélte Koncz, aki a baba ultrahangfelvételének nézése közben azért viccesen megjegyezte, hogy reméli, Gábornak fogják majd hívni a kicsit. De nem. Az ország macsója újabb kislányt kap a sorstól.
– A házasságaimat csak azért nem bántam meg, mert két ilyen gyönyörű gyerekem lett. A múltkor a lányaim elaludtak az ágyamon. Hosszú percekig figyeltem őket, ahogy finoman szuszogtak. Olyan bájosnak, védtelennek és kicsiknek láttam őket. Ám felkeltek, és mondtak egy-egy olyan mondatot, hogy rögtön tudtam, ők is nőből vannak.
Furcsa paradoxona az életnek, hogy az a Koncz Gábor, akiért karrierje csúcsán nők milliói rajongtak, immár tíz éve egyedül él. És ezen egyetlen asszony kedvéért sem változtatna, pedig jelentkező még most is akad.
– Csak azt bánom, hogy annak idején nem fogadtam meg Bárdy György tanácsát. Ô már akkor azt mondta, hogy éjfélig intézzünk el mindent, és aztán kísérjük haza a nőt – mesélte a színművész, aki büszke arra, hogy nem szorul segítségre. Minden házimunkát maga végez.
– Annyira egyetlen nőt sem engedek be a konyhámba, hogy tudja, hol tartom a kakukkfüvet. Ha pedig itt tölti az estét, akkor semmit nem kell magával hoznia. Még fogkefét sem, mert abból is veszek mindig egy tucatot. Ám nemrégiben egy hölgy mégis a mosdóm szélen felejtette a fogkrémét és rajta a fogkeféjét. Amikor megláttam, szépen átkötöttem egy kis szalaggal, és éjjel kettőkor csöngettem be vele. Ezt itt hagytad, mondtam neki, amikor ajtót nyitott. Tartani kell a fegyelmet, mert először csak a fogkeféjét hagyja ott, utána a bugyiját, és egy nap arra ébredsz, hogy veled lakik – jegyezte meg nevetve a színművész, aki hetvenhárom évesen is sikeres és boldog életet él.
(Vége)
