Több mint negyven éve áll a színpadon, közel négyszáz filmben játszott. Egy élő legenda, 73 évesen is talpig férfi. Sorozatunk mai részében a mai színházról mondja el a véleményét.
Koncz Gábor állítja, amíg él, játszik, hiszen fontos számára, hogy azt érezze: szükség van rá. A siker, a közönség tapsa élteti. Nem érdekli világnézet, politikai hovatartozás, csak a művészet. Ám az avantgárddal nem tud azonosulni. Sokat játszott annak idején a Nemzeti Színházban. Százötvenszer volt Lucifer, alakította Rákóczit, Bánk bánt és Peturt. Most mégsem érzi úgy, hogy ott lenne a helye, pedig annak idején a teátrum direktori posztjára is pályázott.
– A klasszikus emberábrázolás híve vagyok. Nem értem, mit keres az Oresztészben a dzsip és a teherautó. Szerintem nem kell megújítani a színházat, mert egy darabot úgy a legnehezebb előadni, ahogy azt megírták, és azt szeretném, ha az unokám így ismerné meg a klasszikusokat – jelentette ki határozottan a színművész, aki a következő évadban két főszerepet is kap az Új Színházban. Ennek ellenére nem fél attól, hogy politikailag megbélyegzik.
– Nekem nincs mitől félnem. Minden rendszerben arra törekedtem, hogy őszinte, igaz ember legyek. A genny alakokat ki nem állhatom. Ám nem tagadok meg nagyszerű embereket. Néhány éve egy olyan kollégámmal találkoztam egy élelmiszerüzletben, akivel együtt dolgoztam A dunai hajósban. Amikor megláttam, elfordította a fejét.
Odamentem hozzá és azt mondtam neki: figyelj rám, én vagyok az, Koncz Gábor. Nézz rám! Ne te szégyelld magad, hanem szégyellje magát a világ. Hiszen mi olyan filmet alkottunk együtt, amit negyven év múlva is vetítenek majd.
A Kossuth-díjas színművésznek az sem tetszik, ahogy manapság a teátrumokat népszerűsítik. Nem érti, miért kell a színésznőknek palacsintát sütniük a nézőknek, és együtt táncolni a közönséggel. Azért pedig kifejezetten dühös, hogy a színfalak mögé is bebocsátást nyerhet a halandó.
– A színház ünnep legyen a néző életében, a színész pedig elérhetetlen. A közönségnek semmi keresnivalója a kulisszák mögött. Nem kell látnia a vezetékeket, én még a családomat sem engedtem be soha. Illúzióromboló – mondta a színművész, aki a hétköznapi életben is odafigyel a részletekre.
Színészkollégái közül Bujtor Istvánnal, Madaras Józseffel ápolt baráti kapcsolatot, illetve Tordy Gézával szokott még beszélgetni. A hétvégéket inkább civil barátaival tölti.
– Teljesen heterogén baráti köröm van évtizedek óta. Én tanítottam meg valamennyiüket vízisíelni, lovagolni. Gyakran főzök nekik a házamban, és ilyenkor jókat beszélgetünk, pingpongozunk. Egy csusza miatt vérre tudunk menni – mondta Koncz Gábor, aki minden embert arra buzdít, hogy kizárólag azzal foglalkozzon, amihez ért és amiben örömét leli.
(Folytatjuk)
