Koncz Gábor állítja, amíg él, játszik, hiszen fontos számára, hogy azt érezze: szükség van rá. A siker, a közönség tapsa élteti. Nem érdekli világnézet, politikai hovatartozás, csak a művészet. Ám az avantgárddal nem tud azonosulni. Sokat játszott annak idején a Nemzeti Színházban. Százötvenszer volt Lucifer, alakította Rákóczit, Bánk bánt és Peturt. Most mégsem érzi úgy, hogy ott lenne a helye, pedig annak idején a teátrum direktori posztjára is pályázott.
– A klasszikus emberábrázolás híve vagyok. Nem értem, mit keres az Oresztészben a dzsip és a teherautó. Szerintem nem kell megújítani a színházat, mert egy darabot úgy a legnehezebb előadni, ahogy azt megírták, és azt szeretném, ha az unokám így ismerné meg a klasszikusokat – jelentette ki határozottan a színművész, aki a következő évadban két főszerepet is kap az Új Színházban. Ennek ellenére nem fél attól, hogy politikailag megbélyegzik.
– Nekem nincs mitől félnem. Minden rendszerben arra törekedtem, hogy őszinte, igaz ember legyek. A genny alakokat ki nem állhatom. Ám nem tagadok meg nagyszerű embereket. Néhány éve egy olyan kollégámmal találkoztam egy élelmiszerüzletben, akivel együtt dolgoztam A dunai hajósban. Amikor megláttam, elfordította a fejét.
Odamentem hozzá és azt mondtam neki: figyelj rám, én vagyok az, Koncz Gábor. Nézz rám! Ne te szégyelld magad, hanem szégyellje magát a világ. Hiszen mi olyan filmet alkottunk együtt, amit negyven év múlva is vetítenek majd.
A Kossuth-díjas színművésznek az sem tetszik, ahogy manapság a teátrumokat népszerűsítik. Nem érti, miért kell a színésznőknek palacsintát sütniük a nézőknek, és együtt táncolni a közönséggel. Azért pedig kifejezetten dühös, hogy a színfalak mögé is bebocsátást nyerhet a halandó.
– A színház ünnep legyen a néző életében, a színész pedig elérhetetlen. A közönségnek semmi keresnivalója a kulisszák mögött. Nem kell látnia a vezetékeket, én még a családomat sem engedtem be soha. Illúzióromboló – mondta a színművész, aki a hétköznapi életben is odafigyel a részletekre.
Színészkollégái közül Bujtor Istvánnal, Madaras Józseffel ápolt baráti kapcsolatot, illetve Tordy Gézával szokott még beszélgetni. A hétvégéket inkább civil barátaival tölti.
– Teljesen heterogén baráti köröm van évtizedek óta. Én tanítottam meg valamennyiüket vízisíelni, lovagolni. Gyakran főzök nekik a házamban, és ilyenkor jókat beszélgetünk, pingpongozunk. Egy csusza miatt vérre tudunk menni – mondta Koncz Gábor, aki minden embert arra buzdít, hogy kizárólag azzal foglalkozzon, amihez ért és amiben örömét leli.
(Folytatjuk)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.