A Jóban Rosszban Tamás atyája nemrég felmondott az Új Színháznál. Azért nem távozott korábban, mert esélyt akart adni az új vezetésnek. Eddig bírta. Most telefonálgat, hogy kell-e bárkinek egy olyan színész, mint ő.
2009-ben azt mondtad, egyik napi sorozatban sem vállalnál szerepet, mert a forgatókönyvek vállalhatatlanok. Még Edward Norton se lenne képes ilyen mondatokat rendesen kimondani. Igaz, hozzátetted, ha az ember ezt meg tudja beszélni magával, és jól érzi magát egy ilyen produkcióban, tud rendesen aludni, akkor csinálja. Mi változott meg benned, hogy elvállaltad a Jóban Rosszban-ban Tamás atya szerepét?
2009-ben még nagy volt a pofám. Úgy nyilatkoztam neked erről, hogy korábban soha nem kértek fel ilyesmire. Nem voltam döntéshelyzet elé állítva. Mióta ebben a produkcióban is dolgozom, rájöttem, a forgatókönyvíróknak is ugyanolyan nehéz megírniuk egy jelentet, mint a színészeknek eljátszani. Mindenre nagyon kevés idő van. Egy jelenetet 25 perc alatt veszünk fel, gondolom, a forgatókönyvíróknak sincs sokkal több idejük rá megírni. Főiskolásként mindig azt hangoztattam, csak színházban, illetve nagyjátékfilmben játszom majd. Csak hát a színház mellett a mozi nem akart jönni, pedig forgatni nagyon szerettem volna, és még most is nagyon szeretnék. Egy idő után úgy döntöttem, nem érdemes várni a sült galambot, kamerarutint szerezni kell. Összességében úgy tudnám megfogalmazni: meggondoltam magam.
Az utóbbi években volt más is, amiben meggondoltad magad?
Nem. Persze, most be lehetne állítani szavahihetetlennek, de magamat védve azt mondanám, egy pozitív változáson mentem át. Ma már azt gondolom, a napi sorozaton keresztül adhatok magamból olyan embereknek, akik soha nem mennek színházba vagy moziba, mert nincs rá pénzük vagy messze laknak. Visszatérve, azért is vállaltam el Tamás atya szerepét, mert ő egy olyan papkarakter, amiből egy van csak a sorozatban, és ami a fontos volt - a pénz mellett -, hogy bíztam benne, ennek az embernek nem kell olyanokat mondania, amiket nem szívesen mondanék, belőle nem csinálnak hülyét. Jó, ne beszéljünk félre: az első volt pénz, a másik meg, hogy ne csak a belvárosi értelmiség ismerjen. A helyén kezelem ezt az egészet, és nagyon megszeretem. Mindenki a helyén kezeli ezt a dolgot a sorozatban, profin csinálja azt, amit kell. Szimpatikus az egész közeg.
Milyen pozitív hozadéka van?
Megismertem olyan embereket, akiket érdemes volt megismerni. A nézők pedig megszerették a karakteremet és elnyertem a szeretetüket, ez tök jó.
Te is úgy érzed, hogy a karaktered sikeréhez nagyban hozzájárult az is, hogy annak idején a Magyar Televízió vetítette a Tövismadarakat?
Igen, működik a Tövismadarak-effektus. Főleg az édesanyám korosztálya, az ötven év fölötti nők, illetve a tinilányok kedvelnek.
Nemrég jelentetted be, te is távozol az Új Színház társulatától. Hónapok teltek el az igazgatóváltás óta. Mi történt? Konfliktusba keveredtél?
Azért nem léptem ki korábban a színháztól – akkor, amikor Gáspár Sándor vagy Pokorny Lia -, mert akartam adni egy esélyt az új vezetésnek. Nem ismertem ezeket az embereket, meg akartam nézni, mit tudnak. Végül azért döntöttem úgy, hogy eljövök, mert azt láttam, a színházat használják fel arra, hogy a két oldal egymást káromolja, pocskondiázza. Nem tudok úgy tenni, mint aki ezt észre sem veszi, vagyis, persze, tudnám csinálni a dolgomat a legjobb tudásom szerint, de elegem lett ebből. Nem hiszek azokban, akik most jöttek, nem hiszek abban a színházban, műsorprogramban, nem hiszem, hogy ennek így kell lennie 2012-ben Magyarországon. Sokkal nyitottabban, szabadabban kéne csinálni a színházat, és nem úgy, ahogy ők gondolják. A művészet nem mondhatja, hogy csak ezt! A művészetnek azt kell mondania: mindent! Az ő csak ezükkel és ígyükkel nem tudok azonosulni. És mivel ez így van, egy idő után úgy is kilökődtem volna innen.
Volt valamilyen ajánlatod, vagy a semmire mondtál fel?
Most hívogatok embereket, hogy kell-e egy olyan színész, amilyen én vagyok.
Mit válaszolnak?
Semmit. A nézők csak a sorozatban láthatnak, és én örülnék, ha a jövőben legalább ez maradna, mert jól érzem magam, mert már belelazultam.
Magyar állampolgár vagy már?
Nem.
Nem is akarsz az lenni?
Még nem volt rá érkezésem, de nem is nagyon sürgetem ezt a dolgot, unió van, nem számít, ki, milyen állampolgár. Jó lenne, ha senkinek nem számítana, nem fontos dolgok ezek.
Te lettél 2012-es év legsármosabb férfija. Szerinted mi a sárm?
A sárm, nem csak abból áll, az ember hogy néz ki. Az is fontos, hogyan áll, gesztikulál, van-e esze, mennyire intelligens, milyen a kisugárzása. Nagyon örülök, hogy engem ilyennek látnak a Glamour olvasói.
Szerinted benned mi sármos?
Nem tudom. Talán a tisztaságom, ahogy nézek, ami a tekintetemből árad. Valami ilyesmit érzek. Szent Ferencet játszom az Új Színházban, és a Jóban Rosszban papkaraktere is megtalált, ez nem véletlen. Szerintem elhiszik nekem, amilyen vagyok, igazinak látnak.
Sosem vetítesz?
Vetítek, de igyekszem minél kevesebbet. Ha mégis, akkor sem magamnak csinálok vele jót, hanem másoknak.
Nem hiszem, hogy ne lenne benned valami szemét, valami gonosz, valami esendő.
Már miért ne lenne, követek el hibákat, bántok meg embereket, de ezeket próbálom még időben észrevenni és rájönni arra, hogy valójában mi okozza bennem a haragot, dühöt
Szerinted a helyeden vagy most?
Most nem vagyok semmilyen helyen, nem tudom mit kéne csinálnom. Az Új Színházat meg kellett lépnem, nem tudom, hogy most jó felé megyek-e. Közben a sármon gondolkodom, amihez nem kell semmit sem csinálni, elég csak megszületni. Mi sármos bennem? Nem tudok erre mit mondani. A tisztaság hülyeség, hagyjuk. Inkább azt mondom, az összkép szerint jó pasi vagyok. Örülök neki, hogy nem szépfiúnak, hanem sármos férfinak hívnak 33 évesen.
rd
