Az első nehézségek
Már a kórházban kezdődtek a problémák. A kisfiam nehezen kapta be a mellbimbómat, és gyakran csak sírt, amikor próbáltam szoptatni. Ez rettentően stresszes volt mindkettőnk számára. A kórházi szoptatási tanácsadó próbált segíteni, de az első napokban úgy éreztem, minden hiábavaló. Féltem, hogy nem kap elegendő táplálékot, és ez csak növelte a frusztrációt.
Információ és támogatás keresése
Otthon, több sírdogálós éjszaka után úgy döntöttem, hogy további segítséget keresek. Rengeteg fórumot, blogbejegyzést böngésztem, és csatlakoztam egy anyás csoporthoz is, akik szintén hasonló problémákkal küzdöttek.
A fordulópont
A változás akkor következett be, amikor egy másik szoptatási tanácsadót kerestem fel. Ő javasolta, hogy próbáljak meg különböző szoptatási pozíciókat, és figyeljek oda arra, hogy a baba hogyan veszi a szájába a mellbimbót. Kiderült, hogy a „futball tartás” működik a legjobban számunkra. Ez a pozíció lehetővé tette, hogy jobban lássam, hogyan kapja be a mellbimbót, és könnyebben tudtam segíteni neki.
Kitartás és siker
Nem volt könnyű, és sokszor éreztem, hogy feladom, de kitartottam. A fokozatos javulás mindkettőnknek megkönnyebbülést hozott. Napról napra egyre ügyesebben szopizott a kisfiam, és végre már nem csak a táplálásról szóltak ezek a pillanatok, hanem az együttlétről, a kötődésről is.
Tanácsok, amik nekem segítettek
A szoptatás valóban nem mindig könnyű, de megéri a nehéz pillanatokat. Az a kapcsolat, ami így alakul ki köztem és a babám között, pótolhatatlan. És végre már nem bántom magam azért, mert nehezen ment az elején. A lényeg, hogy már könnyen megy, természetessé vált, nem görcsölök rajta. Ez is biztosan sokat segít. Hajrá minden szoptatós anyukának! Ne add fel!
Bé
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.