A családi koncerteken lehet tahónak lenni?

Két dologról gondolkoztam el, miután ma egy méltán kedvelt, neves, gyerekek körében különösen népszerű zenész koncertjén voltunk a fiammal. Az egyik: nem tudom, régebbi időkben mi volt a szokás gyerekeknek/családoknak tartott koncerteken, de itt nekem kicsit úgy tűnt, hogy elég sokan nem adták meg az előadónak a (szerintem) neki járó, alapvető tiszteletet. Kezdődött ez azzal, hogy 12.00-kor, ami a koncert kezdési időpontja volt, - nem túlzok! - kb. 10-15-en ültünk a legalább 200 férőhelyes nézőtéren úgy, hogy elvileg közel teltházas koncert volt kilátásban. Negyed óra elteltével már úgy döntött szegény előadó, hogy elkezdi. Mondanom sem kell, még csomóan ezután szállingóztak be. Nyilván egy „kisgyerekes” koncertbe több lazaság fér, mint mondjuk egy operagálába, de ez a tömeges késés azért engem meglepett. Aztán: a vége felé persze már sokan nem tudtak ülve maradni, lementek a színpad elé – ez még persze oké, szokványos lehet ilyen jellegű koncerten, gondolom. Viszont volt olyan is (ez nem most, hanem egy másik koncerten), hogy a kisgyerek konkrétan felment a színpadra, ott kavirnyált, anyukája meg a legnagyobb nyugalommal nézte végig. Nekik végül az egyik jegyszedő szólt, hogy bocs, de ezt azért mégsem kéne.