Szeretitek a cukrot, gyerekek? És a banyát?

A Jancsi és Juliskával próbálkozunk most, amit láthatóan ennek a társassal kevésbé megcélzott korosztálynak szántak. A dobozban egy összehajtható papír játékmező, és egy műanyag házikó lapul, mellécsomagolva gondosan a „cukorkaadag”, amiket a műanyag mézeskalácsházon lévő lukakba kell felaggatni, onnan vehetik le a szerencsés játékosok.

Az ötlet jó: Jancsi és Juliska meséjét mindenki ismeri, ikonikus a mézeskalács ház, a boszorkány, a két gyerek, meg hát az édességek. Megvan az a mozzanat is, amikor a gyerekek valamilyen cukrot a házról letörve buknak le a banya előtt. Némi csavarral előáll a játék: ha megfelelő mezőre lépsz, levehetsz egy bizonyos színű cukrot, de ha közben észreveszi a banya, vissza kell tenni a rablott holmit. Játékgyorsítóként betettek még olyan mezőt, ahol lehet cserélni színt (a cél ugye az, hogy mind a négy színt összegyűjtsön egy játékos), vagy rabolni a másik játékostól, az igazi izgalom ugye a banya megszólalása.

A cukorkák összepattintása az első, amihez felnőtt kell – nekem bevallom, először nem jött össze, ha az „alját” először felteszem a házra, úgy nem lehet összerakni, csak ha rendesen, erőből összenyomom, lehetőleg el nem törve a kis füleket. Mondjuk ha egyszer kész van, többé sosem kell szétszedni őket, nem is egészen értem, miért nem úgy jöttek, talán csomagolási okokból. A következő az elem beszerelése. A banya elemek nélkül nem szólal meg, de a fedelet kis csavarhúzóval kell leszedni, ilyenje nem feltétlenül akad mindenkinek rögtön (viszont ha helyére került az elem, nem fog a fedél csak úgy lepotyogni). Ha viszont ezekkel megvagyunk, a gyerekek már fel tudják aggatni a cukorkákat a házikóra és kezdődhet a játék.

Szóval indulás, minden kiválasztott és gondosan a talapzatára helyezett kis figura a neki megfelelő színű mezőről indulhat. Eleje ha van is, vége nincs a pályának olyan módon, ahogy a legtöbb körbemenős játéknál megszoktuk, addig kell kerülgetni a banya házát, amíg be nem gyűjtjük a különféle színű cukrokat. Ennek megfelelően kicsi is a játékmező, kisebb gyerek hirtelen mozdulattal akár a banya házát is felboríthatja, ha szelesen akarja léptetni a figurát – mondjuk ezért is adnak egy tüskét, ami rögzíti a házat a mező közepén.

Innentől elvileg egyszerű a játék, a banya megjelenése és (bármilyen) nyelven való megszólalása kellőképp mulatságos. (Ha átállítjuk a kapcsolót, akkor angol nyelven szólal meg a boszorkány.) Mivel a csere és a „rablás” izgalmasabbá és pörgősebbé teszi a játékot, viszonylag gyorsan lezajlik a cukorkák begyűjtése a szerencsésebbeknek.

A banya angolul vagy magyarul kiabálhat rá a gyanútlan gyerekre ("Hallak ám, te csibész!" kiáltja bekapcsoláskor, illetve "Nyam-nyam, ki rágcsálja a házamat!" - mondja, mikor valaki cukorkát próbál csenni....). Viszonylag fiatal a banya a hangja alapján, és mintha kicsit megcserélődtek volna a színek, érdekes – ami PIROS színű cukorka a játékmező kockáin, az NARANCS színű a házikón, a mezőn csak a cukorka körüli mezőrész narancsszínű. A többi szín a helyén van, csak jegyezzük meg, a piros az nem lila, legfeljebb narancssárga.

Miután a gyerek kinyervogtatta a banyát (önálló játéklehetőség..:D), leginkább a "rablás" hozta izgalomba, hogy a játékostárstól rabolhatott cukorkát, vagy az, amikor kaján vigyorral kísérte, ha a másiknak kellett visszatennie a cukrot a házra. Hatig számolni már tudni kell a sarjnak a játékhoz, de ezt általában három éven felüliek már teljesítik.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?