Kütyüfüggő vagyok. A családom már hozzászokott, hogy két méternél messzebb nem kerülök az okostelefonomtól, hogy a laptop nélkül nem megyek hétvégézni (mert mi van, ha óriási breaking lesz, én pedig nem tudom kiposztolni rögtön), és hogy nyaraláskor jön velünk az e-könyvolvasó is.
Amióta pedig megjelentek a táblagépek is a piacon, már sejthető volt, hogy egy tablettel is bővülni fog kütyütárunk, bár fogalmam nem volt, mire fogom tudni majd használni. Egyelőre kölcsöngépet bűvölünk, amire a gyerekek már az első napon rákattantak. Már a két és félévesem is tudja, mi az az Angry Birds, és nem fél használni.
Amikor kislány voltam, óriási népszerűségnek örvendtek a kvarcjátékok. Emlékszem, a jó szívű általános iskolai osztálytársak egy-egy hétvégére kölcsönadták a közkedvelt játékokat azoknak, akiknek nem volt. Alig vártam, hogy én is megkaphassam a kedvencemet, a Donkey Kongot. Egyik osztálytársamnál összegyűlve gyakran játszottunk a Commodore 64-en, később pedig a Tetris hódított. Nagyot változott azóta a világ. A számítógépek és az internet világa ma már alap, akár tetszik, akár nem. Talán nem kell ellenállni az újdonságoknak (persze a ló túloldalára sem feltétlen jó átesni), és az sem biztos, hogy baj, ha a gyerekek hamar megismerkednek a modern technikai eszközökkel. A tabletet például együtt fedeztük fel a napokban a lányaimmal.
A lányokkal a játékok közül az abszolút kedvencünk az Angry Birds, egyelőre leragadtunk itt. A két nagy sokkal profibb már most, mint én – ők tanították meg azt is, hogy melyik madárból milyen extra funkciókat lehet előcsalogatni. És a két és félévesem is érti és tudja, hogy hogyan kell játszani. Én pedig amikor a gyerekeknek engedélyezett félóra letelik, és visszakapom a tabletet, belevetem magam az alkalmazások világába. Lassan összeáll egy „hasznos”, egy „vicces” és egy „őrületes blődség” kategória, és persze a gyerekeknek is gyűjtögetem az izgalmas játékokat. De ezekről majd máskor. Addig hajrá Angry Birds!
Tünde
