Úgy kezdődött, hogy a Gazdáék elmentek. Először a kisgazdi indult el otthonról (megrágnám, gondolta, ahogy meglátta a lábán a furcsa, magas sarkú cipőt), különös, ismeretlen illatot húzott maga után. Parfüm is van rajtad, kérdezte a Gazda, és ránevetett Kisgazdira, ne igyál semmit, amit nem előtted bontottak fel, és ne szállj be idegen kocsiba. Boldog új évet! Valamivel később a Gazdáék is megjelentek, ne ugorj rám, összesározol, korholta az egyik, szétszeded a harisnyámat, sipítozott a másik. Megvakargatták a füle tövét, vigyázz a házra, aztán elmentek.
Nem ijedt meg ettől, végtére is minden nap elmentek, s minden nap azt mondták, vigyázzon a házra, ő meg leheveredett a fal tövén a napon, vakondok után kapart a kertben, hajkurászta a pillangókat, és megugatott mindenkit, aki csak arra járt, felkergette a fára a szomszéd kandúrt, aztán délután növekvő izgalommal várta a Kisgazdit, aki az iskolából hazatérve előbb mindig vele labdázott, s csak aztán ült le a számítógép elé, de addigra megérkeztek a Gazdáék is, finom falatokat hoztak, és ismerős volt a szaguk. Az ő falkája szaga.
Odaballagott a táljához, lefetyelt egy kis vizet. Régen lement a nap, de valahogy mégis minden izgatottnak tűnt, égett az összes villany a környékben, és zene dübörgött valahol a közelben.
És most itt ül egy ketrecben. Kaparja az ajtót, mert meg kell találnia őket. A falkáját, amelyet elveszett a szilveszteri tűzijátékban.
Kérek minden bezzegolvasót, lehetőség szerint tűzijáték és petárdák nélkül ünnepeljen. Kérek minden kutyatulajdonost, lehetőleg ne hagyják a kutyájukat egyedül szilveszterkor. Ha otthon vagyunk, kivételesen akkor is engedjük be, ha amúgy kinti kutya. Ha felügyelet nélkül marad, legyen a nyakában nyakörv és egy biléta a telefonszámunkkal.
Kutyamenhelyek elérhetőségét itt találjátok:
http://allatmenhely.lap.hu/
Brumibaby
