Történetünk nyáron kezdődött, mikor a Balaton-parton sétálgatva férjemmel irigykedni kezdtünk a kisbabás családokra. Tudta, hogy én már nagyon szeretném, hogy babánk legyen. Aznap este mondta, hogy már ő is felkészült.
Elmúlt a vakáció, újra a valóságba csöppentünk. Reggel munkába menet megfordult bennem, hogy nem vagyok egyedül, éreztem, hogy egy kis csoda ott van a pocakomban. Nem bírtam magamban tartani, és elmondtam a páromnak, vettünk egy gyorstesztet, negatív lett... Pedig éreztem! Megbeszéltük, hogy veszünk még egyet, mondta a férjem, hogy várjunk egy hetet, menjünk biztosra.
Jött a hír, hogy a nagymamám meghalt, nem mertem anyunak elmondani, hogy mit érzek, nagyon összetört. Szűk egy hét elteltével meghalt a nagypapám is. Apukám is összeomlott. A családban nem maradtak nagyszülők.
Akkoriban nem éreztem jól magam, ráfogtam a fizikai rosszulléteket a tragédiára. Motoszkált a lelkemben, hogy állapotos vagyok és újabb tesztet csináltunk, pozitív lett! Rohantam a hírt megosztani párommal, az örömsírásból tudta, hogy szülők leszünk.
Nem vártunk a hírrel. Szüleimnek azonnal elmondtuk, hogy ismét vannak nagyszülők a családban. Gyászukon nagyon sokat segítettünk! Ismét kerek a család!
Tudom, hogy a téma szerint a páromé a főszerep, de mi már vártuk, és éreztük, hogy a világ legszebb dolga, ami történhet velünk, elért minket is: kisbabánk születik!
TakiTimi
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.