A várandós anya stressze átjuthat a méhben fejlődő magzatba és hosszan tartó hatása lehet - idézte német kutatók megállapítását a BBC hírportálja. A kutatók a stresszhormonok egyik receptorának biológiai változását tapasztalták magzatoknál, amikor az anya erős stressznek volt kitéve, például egy erőszakos partner miatt. Ez a változás elvezethet ahhoz, hogy a gyerek a későbbiekben kevésbé megfelelően reagál az őt érő stresszre. A Translational Psychiatry című szakfolyóiratban közzétett eredményeket egy kis méretű tanulmányra alapozták, melybe 25 nőt, valamint jelenleg tíz és tizenkilenc év közötti gyerekeiket vonták be. A kutatók hangsúlyozták, hogy a vizsgálatba bevont nők olyan extrém otthoni körülményeknek, erőszaknak voltak kitéve, melyek ritkán fordulnak elő az állapotos nőknél, így szerencsére ritka az ilyen mértékű mindennapi stressz. A tanulmányban elemezték az anyák és gyerekeik génjeit, összehasonlították azok metilációs mintázatát (a DNS-molekulát körülvevő kisebb metilcsoportok elhelyezkedését), és úgy találták, hogy a gyerekek egy részénél megváltozott a glükokortikoid elnevezésű receptorhoz tartozó gén működése. Ez a receptor segít abban, hogy a szervezet megfelelő módon válaszoljon a stresszhatásokra. A tapasztalt génváltozás olyan jellegű volt, amely tipikusan a méhen belüli fejlődés idején történhet meg. A glükokortikoid receptor metilációjának ilyen jellegű megváltozása érzékenyebbé teszi az egyént a stresszre, ami azt jelenti, hogy mentálisan és hormonálisan is gyorsabban reagál a hatásra, ezáltal hajlik az impulzívabb viselkedésre. "Úgy tűnik, hogy azok a babák, akik olyan jeleket kaptak mamájuktól, hogy egy veszélyes világba születnek, gyorsabb reagálók. Kisebb a stresszre vonatkozó tűréshatáruk és érzékenyebbnek látszanak rá" - magyarázta Thomas Elbert kutatásvezető, a Konstanzi Egyetem munkatársa. Eddig a hír, amely több BA olvasót is érdekelhet, mivel az egyik, bántalmazással foglalkozó posztunknál valaki konkrétan rákérdezett, hogy vannak-e ilyen kutatási eredmények. A hatás sajnos kettős lehet, ha valaki ilyen hírt olvas érintettként: egyrészt egyértelművé teszi a környezet felelősségét, másrészt sajnos lelkifurdalást ébreszthet a bántalmazást elszenvedőben: na még ez is….nemcsak ő, a baba is szenved. Ezért is képes magát hibáztatni, ami ördögi körhöz vezethet. Nálunk szerencsésebb országokban persze az ilyen kutatások számos pozitív változást indíthatnak el. A döntéshozók talán átgondolják, hogy magasabb állami támogatásban részesítsék a bántalmazott anyák menedékeit, az anyaotthonokat, hiszen a születendő gyermekek érdeke is azt kívánja, hogy a bántalmazók távol legyenek. Stresszes munkakörülmények esetén a kutatás eredményei alapján perelhető a munkáltató, ha extrém körülmények közt, extra terheléssel kívánta várandós munkavállalóját dolgoztatni, és a megelőzést célzó előírásokon lehet, ha szükséges szigorítani. Újabb érv azoknak, aki mérlegelik, kilépjenek-e az extra stressz-körülményeket adó környezetből, legyen az munka, család vagy bármi más. A környezet felé egyértelmű az üzenet, figyeljünk oda jobban, mert súlyos árat fizethetünk később, ha nem tesszük. Minden stresszt nem lehet elkerülni, néha a nagyon súlyosakat sem, nincs mit tenni, ha valaki például terhessége alatt veszíti el közeli hozzátartozóját. De sok olyan eset van, ahol lehetne cselekedni, nemcsak az anya, hanem a kutatás eredményei alapján a baba érdekében is. Időben. Forrás: MTI Vakmacska
