Arbeit macht frei, tizenöt évesen?

Miután áttanulmányoztam az Európai Bizottság honlapján található Eurydice összesítést (köszönet Citabellának), láttam, hogy a tankötelezettség sok más, nálunk fejlettebb, jobb oktatási mutatókkal rendelkező országok esetében sem sokkal magasabb (az átlag 16 év, igaz, van ahol ez 10 év iskolában töltött időt jelent), a lényeg tehát nem ezen, hanem prioritások sokaságán múlik. MÁSHOL ezek szerint ebből nem következik, hogy tizenöt éves, esetleg semmiféle végbizonyítvánnyal nem rendelkező kölyköket (aki elakadt a hetediknél, azt ki lehet hajítani ezek után az általánosból is, ha betölti a 15 évet?) dobjunk tömegével a torz, diszkrimináló, egyensúlytalan, „számlás” és „zsebbe” szavakkal operáló magyar munkaerőpiacra, ahol már ácsorog uszkve tizenkét százaléknyi elvileg munkaképes felnőtt munkanélküli. Most, amikor tizennyolc éves korig tankötelesek a fiatalok, és fiatalkorúval nem is lehet normális munkaszerződést kötni, mi történik, ha megsérül a Renault tükre a mosóban, leverik a mamáján?

A tankötelezettséget tizenhat évben meghatározó Finnországban biztos nem merül fel, hogy az állam kötelezettségei kimerülnek az alapfokú oktatásnál, és akár fizetőssé lehetne tenni már a középfokú oktatást is. Milyen népszavazást, birka. Vagy csak én látok rémeket?

A „minek ennyi értelmiségi, most jó munkásemberek kellenek a ládagyárba” dolgot utoljára Leninék hangoztatták. Tehették, akkor még létezett a ládagyár. Azóta áttelepült egy másik földrészre, a mai „kétkezi” szakmákhoz bizony érteni kell, az alapanyagok drágák, és nem árt, ha betartjuk a kezelési utasítást. Kellhetnek hozzá matematikai, kémiai, akár számítástechnikai ismeretek, no meg az értő olvasás. Korhatárok helyett nem kéne inkább abban gondolkodni, hogy akkor jöhet ki a delikvens az alapfokú oktatásból, ha birtokában van, KÖTELEZŐEN, bizonyos kompetenciáknak? Tart, ameddig tart?

A hírből még önmagában nem következik semmi, de összeolvasva néhány más elképzeléssel borús kép látszik. Kevesebb felsőoktatási hely államilag finanszírozva, illetve egy célzás a német szakképzési rendszerre, ahol, nahát, a gyakorlati képzési költségek nyolcvan (!) százalékát állják a munkaadók, ilyen kéne ide is. Ezt meghallva gondolom, most már a leszállított korhatárt állítólag még üdvözlő iparkamarai elnök sem mosolyog annyira.

Mindezt egy meglehetősen rossz PISA-eredményeket produkáló országban, ahol egy amúgy műveltnek ismert politikus keverte a balneológiát a bálnatenyésztéssel. Ahol nagy hagyománya van annak, hogy a jövő nemzedékek nyakába varrjunk adósságot, elmaradt útkarbantartást, rossz döntéseket vagy környezetszennyezést, itt tologatják a kisautót a szőnyegen, még nincs erejük, hogy pofán vágjanak minket érte.

Repül a bálna, repül a bálna, aki hülye, az is marad. Igazat adok a Republicnak, de vagyok olyan gonosz, hogy ezt elsősorban nem a leginkább szegény családokból jövő, tizenöt évesen, képzetlenül dolgozni küldött jövendőbeli szerencsétlenekre értem, hanem azokra a döntéshozókra és támogatókra, akik szerint ez „nem az ördögtől való”, sőt, teljesen rendben van, Európában, a huszonegyedik században. Borzadva nézzük a Kalkuttában, Rióban, Manilában szemetet szedő gyerekeket, milyen jó, hogy ezen a földrészen ez nem divat. De ha nem értenek máshoz, itt mi lesz velük?

Amit mások gondoltak:

http://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/2011/03/03/segedmunkas_nemzedek

http://velemenyvezer.blog.hu/2011/03/03/mit_akar_a_fidesz_a_gyerekekkel

http://www.fn.hu/belfold/20110302/orban_lemond_szegeny_gyerekekrol/

http://nol.hu/belfold/20110302-tankotelezettseg_15_eves_korig