Diabétesz – Vigyázz, veseelégtelenség lehet belőle!

Világszerte évről évre növekszik a cukorbetegség előfordulása, ezzel együtt pedig a végstádiumú veseelégtelenség hátterében is egyre gyakran ez az anyagcserezavar áll.

A cukorbetegség, avagy a diabétesz mellitusz a szervezet szénhidrát-anyagcseréjének zavara, amelynek nyomán a sejtek nem képesek kellő hatékonysággal felvenni a tápanyagukat jelentő glükózt a véráramból. Maga a kórkép elsősorban a szövődményei révén veszélyezteti az érintettek egészségét, ezek egyike pedig a vesék folyamatos károsodása, idegen kifejezéssel a diabéteszes nefropátia. Mivel a cukorbetegség általában nem okoz jól felismerhető tüneteket, ezért gyakran a diagnózist is csak hosszú évek után állítják fel. Ilyenkor a betegek egy részénél már tartós vesebetegség is kialakult - számol be a HáziPatika.

Hogyan alakul ki a nefropátia?

A vesék a vér szűrőberendezései. A páros szervet úgynevezett nefronok alkotják: ezek a vesetestecskék tisztítják meg a vért a felesleges szűrlettől, egy fehérjeszegény folyadéktól, amelyből végül a vizelet is képződik. Kezeletlen cukorbetegség esetén a nefronoknak folyamatosan magas fokozatban kell működniük, hiszen az egészségesnél nagyobb mennyiségű glükózt kell eltávolítaniuk a vérből. Idővel emiatt sérül a működésük, így a funkciójukat sem lesznek már képesek többé megfelelő minőségben ellátni. A változás nyomán a szokásosnál több albuminfehérjejut a vizeletbe, ami vizeletvizsgálattal lehetőséget nyújt a probléma felismerésére. Minél jelentősebb a vesekárosodás, annál több albumin jut a vizeletbe: napi 300 milligramm felett már súlyos állapotról van szó.

A diabéteszes nefropátia lassan fejlődik, korai felismeréssel és minél hamarabb megkezdett kezeléssel pedig lassítható vagy akár meg is állítható a kórlefolyása. Fontos azt is megemlíteni, hogy a károsodás nem minden esetben vezet veseelégtelenséghez vagy végstádiumú vesebetegséghez, valamint nem minden cukorbetegnél alakul ki nefropátia sem. Ezzel együtt a kockázat nagyon magas, ezért prediabétesz vagy diabétesz, illetve egyéb rizikófaktorok fennállása esetén érdemes rendszeresen ellenőriztetni a veseműködést.

Az alábbi kockázati tényezők mindenképpen óvatosságra intenek:

• kezeletlen magas vérnyomás
• kezeletlen magas vércukorszint
• túlsúly
• magas koleszterinszint
• vesebetegség a családi kórtörténetben
• szív- és érrendszeri betegségek a családi kórtörténetben
• dohányzás
• idősebb életkor

Maga a vesekárosodás rendszerint nem idéz elő észlelhető tüneteket, amíg a nefronok képesek ellátni a feladatukat. A működési zavar fellépése után ugyanakkor az alábbi szimptómák kelthetnek gyanút:

• folyadék-visszatartás; a láb, a boka és lábszár vizesedése, duzzadása
• étvágytalanság
• folyamatos fáradtság és gyengeség
• gyakori fejfájás
• gyomorbántalmak
• hasmenés
• hányás
• álmatlanság
• koncentrációs nehézségek.

Olvasd el ezt is!