A limfóma az egyik leggyakoribb hematológiai daganat, melynek több típusa és altípusa is ismert. Léteznek jó és rossz prognózisú fajtái, ám mindnél igaz az, hogy a terápia sikeressége azon áll vagy bukik, hogy idejében felismerésre kerül-e a probléma.

A limfóma egy olyan típusú rák, amely akkor alakul ki, amikor a fehérvérsejtek - vagyis a limfociták - kontroll nélkül nőnek, szaporodnak. Ez akkor történik, ha a limfocita belsejében lévő DNS oly módon változik, hogy azt az üzenetet kapja a sejt, ne reagáljon azokra a jelekre, amelyek kontroll alatt tartják.

Egyetlen DNS-változás azonban önmagában általában nem elegendő a limfóma kialakulásához, hiszen mellette még több másik változás szükséges, mire a rák növekedni kezd. A legtöbb esetben nem tudni, mi okozza ezeket a változásokat, ám létezik néhány olyan tényező, melyek nagyobb valószínűséggel generálják az állapotot.

Kockázati tényezők és okok

A limfómának - ahogy egyéb más betegségeknek - léteznek okai és kockázati tényezői. Ez a kettő nem összekeverendő, hiszen az ok az, ami a betegség kialakulásához vezet. Ok nélkül a betegség nem következik be, így az ok megszűntetése gyakran gyógyítja a betegséget.

A kockázati tényező csupán növeli a betegség esélyét, vagyis van kapcsolat köztük, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kockázati tényező okozza az állapotot. Ez azt is jelenti, hogy a kockázati tényező kiiktatása nem feltétlen javít a betegségen.

Limfóma lehetséges okai

A gyomor MALT-limfómáját a legtöbb esetben a Helicobacter pylori bakteriális fertőzés okozza. A baktérium általában gyomorfekélyt és emésztési zavarokat okoz, és a legtöbb Helicobacter pylori fertőzésben szenvedő embernél nem is alakul ki limfóma, de szinte minden gyomor MALT- limfómában szenvedő ember Helicobacter pylori fertőzésben szenved. A fertőzés szakszerű kezelése gyakran meggyógyítja a limfómát.

„A mellimplantátumhoz kapcsolódó anaplasztikus nagysejtes limfómát (BIA-ALCL) texturált mellimplantátumok okozzák. Bár a mellben fejlődik ki, a BIA-ALCL egyfajta limfóma, nem pedig mellrák. Durva, texturált implantátumú embereknél gyakoribb, mint a sima implantátumok esetén. A tudósok úgy gondolják, hogy ennek oka az implantátum okozta gyulladásos reakció lehet. Jellemzően 8-10 évvel az implantáció után alakul ki. Sok esetben a mellimplantátumok eltávolítása gyógyítja a limfómát, így nem kockázati tényezőként van számon tartva, hanem okként” - mondja Dr. Kárpáti Ágnes, a Trombózis-és Hematológiai Központ onkohematológusa.

A limfóma kockázati tényezői

Kor: a Hodgkin-limfóma leggyakrabban a 15-40 év közöttieknél fordul elő, míg a non-Hodgkin típusa inkább az idősebb korosztály tagjainál.

Fertőzések: bár nem minden fertőzés, ám vannak olyanok, melyek megnövelik a limfóma esélyét (pl. EBV, hepatitis C, human herpesvirus). Egyes vírusok pl. megfertőzhetik úgy a limfocitákat, hogy változást generálnak azok DNS-ében. Ezen felül vannak olyan kórokozók, melyek az immunrendszert túl aktívvá teszik, és a szervezet ezért folyamatosan új limfocitákat állít elő, ami növeli a DNS-ben bekövetkező változások esélyét. Természetesen a problémát nem csupán vírusok, hanem baktériumok is generálhatják (pl. borrelia burgdorferi)

Autoimmun betegségek: Az autoimmun betegségben szenvedők többségénél nem alakul ki limfóma, ám egyes típusai fokozzák a kockázatot. Ennek oka leginkább az, hogy az autoimmun állapotok az immunrendszer hosszú távú aktiválódását okozhatják, ami kóros limfociták termelődését generálhatják.

Egyéb lehetséges kockázati tényezők

Testsúly
Rákkelezés
Vegyszerekkel gyakori érintkezés (pl. Gyomirtók, rovarölő szerek, oldószerek stb)

Ezek a limfóma legfontosabb rizikófaktorai és kockázati tényezői